Szerző: 
Végre eljött a nap. A Győri Társasjáték Egyesület nevében öt bátor lovag indult neki Németországnak, hogy meghódítsák Essen városát. Nagy remények és pizza illat töltötte meg a bérelt furgon levegőjét, amint nekivágtunk este hét körül az utazásnak.
Az eső megállás nélkül szakadt és az álommanó csak nem akart lecsapni minket fokosával. Így, mikor megérkeztünk valamivel reggel 8 előtt, álmos tekintetek méregették Essen esőtől áztatott utcáit.
Némi elemózsiát zsákmányoltunk egy üzletből és végcélunkhoz gurultunk. Messe Essen. Hatalmas épületkomplexum. Első látásra még időben érkeztünk, nem volt akkora a tömeg, mint amire számítottunk.
Első baklövésünket akkor követtük el, amikor a kabátunkat is magunkkal vittük. Igaz esett az eső, de visszagondolva inkább áztunk volna meg egy kicsit, mint hogy ezután egész nap magunkkal cipeljük a meleg holmit a táskában vagy karon. Persze aki betette a ruhatárba…
Kapunyitáskor viszonylag az elején bejutottunk és nem volt akkora tülekedés, mint a Gen Con-on szokott lenni – talán mert több helyről engedték be a tömeget.
Odabent az embertömeg hamar megsűrűsödött és menekültünk a 7-es csarnok felé, ahol a vásár többi részéhez képest meglepően kevesen voltak. Már-már elviselhető volt a dolog. Itt összefutottunk a veszprémiekkel és a trickerionosokkal is. Utóbbiak igazán remek munkát végeztek a standjuk dekorálásával. Korhű öltözet és bútorok. Valamint, az első vásárlás is megtörtént Ádám részéről, egy Tiny Epic Galaxies formájában.
Aztán éles fordulattal kanyarodtunk vissza a nagyobb csarnokok felé, hiszen be kellett szerezni pár játékot, amit haza kellett szállítani a megrendelőknek, és fel kellett kapni az előrendelt dolgokat is.
Elhaladva a Heidelberger Spieleverlag mellett kígyózó sort pillantottunk meg: olcsó társasjátékok. Nagyon olcsók – mondta Imi. Több se kellett nekünk. Elhatároztuk, hogy holnap ide látogatunk el először.
A tömeg egyre duzzadt, és mi egyre kimerültebbek lettünk. „Valahova le kéne már ülni játszani.” Így hát az Amigo standnál letelepedtünk az első kínálkozó üres helyekre és játszottunk egy 7 Wonders Duel meccset, egy kedves segítő kíséretében. Misi le is csapott a játékra, és jutalma egy fém jelölő lett. Aztán megrizikóztattunk egy Kemet játszmát is Lenhardt Balázs invitálására, ahol is Ádám bealudt a szabálymagyarázat közben. A negyvenöt perces játékidőt sikeresen elhúztuk két órányira, és utána úgy döntöttünk, hogy fáradt csapatunk jobban tenné, ha elfoglalná a szállását a szomszéd városban, és holnap, kipihenten folytatnánk a felfedezést.
Oberhausen alig fél óra autóútra volt Essen-től, és a szálloda is remek választásnak bizonyult. Gyönyörű szobák, kényelmes ágyak. Több se kellett a megfáradt vándoroknak. Egy gyros után és egy kis próbajátékkal a galaxis körül és a rockbandák földjén, nyugovóra tértünk.
