Szerző: 
Másnap egy kiadós alvás után frissen és üdén ébredtünk. Gyors reggeli és készülődés a hosszú napra. Aztán irány a furgon és Essen. Most, hogy már tudtuk, mire is számítsunk, a megfelelő mennyiségű ruhát vittük magunkkal. Csak a megfelelő mennyiségű tárolóhellyel nem számoltunk. A hosszú-hosszú sort a Heidelberger Spieleverlag standjánál meglepő gyorsasággal abszolváltuk. Ami pedig odabent várt ránk, szinte hihetetlen. Társasjátékok 5-10 Euró-ért. Némelyik kicsit többért, de még így is messze áron alul. Kis hibája volt ugyan, hogy németül voltak a játékok, de ez nem volt akadálya annak, hogy fejenként, átlagosan 5-6 játékkal gazdagodjunk. Oly sok lett a jóból, hogy el kellett kérnünk a kocsi kulcsot és lemázsáltuk a zsákmányt a furgonba.
Visszatérve a nyakunkba vettük a vásárt, hiszen még sok mindennel akartunk játszani. Elsőként a hetes csarnokban tudtunk leülni egy szingapúri fejlesztő játékával játszani. Ahol is Ádám gazdasági manőverei után Misi kaparintotta meg a győzelmet. Sikerült összehoznom egy interjú ígéretét másnapra, amit a Veszprémből érkezett srácok készítettek velem. Összejött az is, hogy lefényképezkedjek a Dice Tower-esekkel.
Aztán kis vásárolgatás és bóklászás után, ami nagyjából abból állt, hogy üldöztük Danit, aki előre rohant, ha meglátott valami érdekeset, megérkeztünk a 2-es csarnokba. Itt a finn tervezők standjánál találtunk szabad asztalt, és megismerkedtünk a Realms of Wonder világában játszódó kártyajátékkal. Ez olyan mély nyomot hagyott bennünk, hogy később visszatértünk és megvettünk egy példányt, valamint a nagy táblás verzióból kettőt vakon.
Ekkora már Imi is csatlakozott hozzánk, aki ez idáig a köröket rótta a kiadóknál kontaktok után kutatva.
Kis kutatás után ismét a finn standnál kötöttünk ki, ahol megmutattak nekünk egy másik játékot, a Race to Northpole-t. Az eredmény 2db vásárlás lett.
Levezetésképp még dobozoltunk egyet egy kis gyerekjátékkal, aztán visszaindultunk a szállásra. Gyors lepakolás és irány a város valami vacsoraféléért. Az opciók beszűkülése miatt egy pizzériára esett a választásunk, amit bátran mondhatom nektek, azóta sem bántunk meg. Nagyon jó pizzát adtak, és még egy extra pohár bor is jött, miután valaki sikeresen magára öntötte az első mozdulattal. Sőt egy szál rózsával is gazdagodtunk, amit az éppen arra járó leánybúcsúban résztvevőktől kaptunk.
Visszaérve a szállodába egy kis galaktikus utazás után nyugovóra tértünk. Tudtam, hogy a szombati nap nagyon kemény lesz a számomra, hiszen akkor lesz lehetőségem bemutatni a saját fejlesztésű játékaimat a cégeknek. Így egy kis lélekben való felkészülés után bedobtam a szunyát én is.
