Szerző: 
Elérkezett hát a nagy nap. Végre megmutathatom a „gyerkőcöket” a társasjáték világának. Bőséges reggeli után bepattantunk a furgonba, és nemsokára már ott is voltunk Essenben. A többiek kiszálltak a dugóban való araszolás közben, hiszen így gyorsabban bejutottak. Én Imivel maradtam, mert együtt járjuk majd be a kiadók standjait.
Parkolás után rohamtempóban indultunk neki a vásárnak, és meglepődve tapasztaltam, hogy az előző napokhoz képes szinte üres a Messe. Így még időben odaértünk a veszprémiekhez a találkozóra. Egy kedves cég adott is helyet a standjuknál, hogy felvehessük a videót. Játékasztalokat árultak. Volt benne pohár, dice tower, kártya és még ki tudja milyen tartó; sőt még választható színű világítás is!
Elkezdtük a filmezést, de csak nem tudta megállni öt percre a cég, hogy ne mutassa be az asztalt egy éppen arra járó párnak. Így az elém tett diktafon, aminek a hangomat kellett volna rögzíteni, egész jó minőségben megőrizte az utókornak a játékasztal angolul való bemutatását. Az én hangomból pedig egy szó sem hallatszik. Sebaj. Kivonultunk a kültérre és ott vettük fel a bevezetőket. A többit pedig hazaérkezve készítettük el.
Elköszöntünk és már indultunk is az első kiadó standja felé. Ott álltunk ketten a hatalmas csarnokban, ami ekkorra azért már kezdett megtelni emberekkel.
– Megpróbáljuk a nagyokat? – kérdezte tőlem Imi.
– Miért ne? – vontam meg a vállam.
Uccu neki, már ott is teremtünk az első céges standnál. Pegazus, Granna. Iello, Blackrock Games, Queen Games, Days of Wonder, Blue Orange … és még sorolhatnám. Rengeteg standot látogattunk meg. Az eredmény az lett, hogy déulután 5-re és 6-ra egy-egy időpontot kaptunk a Blue Orange és a Granna munkatársainál.
Az Iello standjánál pedig egy kis várakozás után azonnal bemutathattam a játékokat, és a Zöldszakáll után érdeklődött is a hölgy. Egy másik cégnél pedig kaptunk egy elutasító névjegykártyát, de egy kör után a stand másik oldalán is megpróbálkoztunk a dologgal, és be is jutottunk. A fiatalember nagyon kedves és őszinte volt: sajnos a cége nem ilyen típusú játékokat keresett.
Kis pihenőt tartva és némi ebéd gyanánt elfogyasztott elemózsiával a hasunkban tovább indultunk. Összefutottunk a srácokkal, akik azóta köröztek és kipróbáltak mindent, amit csak tudtak. Itt leálltunk egy kis kalózhajó építésre, és egy fotózkodásra a dominóból épített természeti tájakon. Az utóbbi játékot befejezve érdeklődtem a komponensek mennyisége után a bemutató embernél, és megpendítettem neki, hogy én is játéktervező vagyok. Ő pedig egyből felajánlotta, hogy hív valakit, akinek megmutathatom a játékokat. Ez volt a Blackrock Games, ahova Iminek is nehéz volt bejutnia előző nap.
Jutott idő egy kis asztali focira is egy igazán izgalmas, mágnesességgel megoldott játék formájában. Ebből hoztunk is volna, csak az ára elég borsos volt, és akkorra már mindenki kiköltekezte magát.
Négyre Ádám hivatalos volt egy Rizikó partira, mi pedig már készültünk ötre az első meghallgatásra. Így ismételten szétszéledt a díszes társaság. A Blue Orange standjánál is hasonlóképpen sikerült a megbeszélés, mint általában. A mainstream játékok legyenek egyszerűek, ne kelljen gondolkodni bennük és lehetőleg legyenek kooperatívak. Azonban a fazon, akivel leültünk tárgyalni biztosított arról, hogy „bármi más játékom van, ami úgy érzem beleillik a cég profiljába, azt küldjem nyugodtan, mert az amit csinálok és ahogy csinálom, teljesen rendben van”. Csak egy olyan játékot kell csinálnom, ami beleillik a profiljukba. Ez azért biztató volt!
Hatra a Granna bemutató standjához siettünk a hetes csarnokba, ahol sajnos szintén nemleges választ kaptunk.
Még Jason Lewin-nel is összefutottam a Dice Tower-től!
Elvárásaim nem voltak, így csalódnom sem kellett és a nap végét úgy zárhattuk, hogy legalább három cég van, akik érdeklődnek a játékaim iránt, és egy pár tucat kontaktot még összeszedtünk mellé. Szóval bőven lesz hova küldözgetnünk az anyagokat a következő hónapokban.
Oberhausen felé úgy döntöttünk, hogy le sem pakolunk és irány a pizzázó. Ott összegeztük az utunk élményeit, majd a Nutella felvásárlás után visszatértünk a szállásra. Belekezdtünk egy Realms of Wonder játszmába, amit a negyedik körnél meg is szakítottunk. Másnap időben el akartunk indulni, hogy hazaérjünk estére. De ekkor még nem tudhattuk, hogy Németország nem ereszt olyan könnyen a markából, mint ahogy azt mi hittük.
Ám erről majd az utolsó epizódban olvashattok.
