Szerző: 
A 41. évezredben járunk egy nyomorúságos jövőben, ahol a szegénység, a pusztulás, az elnyomás és a szenvedés jellemzi az emberek hétköznapjait. Idegen lények és szörnyek törnek életükre, varázslók és különös mutánsok tűnnek fel körülöttük, és csak abban bízhatnak, hogy a távoli Terrán a – 10000 évvel ezelőtt halálos sebet kapott, létfenntartó trón-protézisbe kényszerült, – halhatatlan Istencsászár meghallgatja fohászaikat és megsegítésükre elvezeti hozzájuk nagyszerű harcosait, az Űrgárdistákat (Space Marines).
Ezek a genetikailag módosított harcosok az emberiség létezésének alappillérei: erejük száz emberével ér fel, kettős tüdejük még a legritkább, mérges gázokkal teli levegőből is elég oxigént képes kiválasztani, második szívük, különlegesen finom érzékeik félelmetes harcossá teszik őket. Seregeik folyamatos háborúban biztosítják az emberi faj védelmét, túlélését. Sajnos azonban a Birodalom ellenségei számolatlanul özönlenek, különösen a félelmetes, közös tudat által irányított szörnyű gyilkológépek: a Tyranidák!
Ezek előőrsei, az alakváltásra is képes génorzók, beférkőznek az emberek közé, a városok alatt bonyolult fészek-rendszereket építenek ki, a szülőket megmérgezve saját, ocsmány fattyaikat velük neveltetik fel. Ezek a génorzók megfertőznek minden lehetséges élőhelyet és parazitaként felhasználják és átalakítják a emberi testeket. Egyik bolygóról a másikra utazva az űrhajók legénységét is elemésztik és a semmiben sodródó roncsokon várják, hova veti őket majd a sors…
Ezeket a sodródó roncsokat és elnéptelenedett aszteroidákat hívják űrszemétnek (space hulk) és az űrgárdisták egyik osztaga épp egy ilyen felderítését, átvizsgálását és megtisztítását kapta parancsba. Vajon találnak túlélőket? Talán elveszettnek hitt ereklyéket? Vagy csak a pusztulás vár rájuk is?
A Space Hulk első változata még 1989-ben jelent meg, azóta több módosított verziót is kiadtak, de alapvetően a célja és a témája nem változott. A játékot nagyrészt titokzatossága és aszimmetrikus mechanikája teszi izgalmassá és változatossá. Az előre megadott küldetéseket 2 játékos játszhatja: egyikük a hajóra lépő űrgárdista különítményt vezeti, a másik a hajón elburjánzott idegen lényeket. Az űrgárdisták néhány fős csapatára minden sarkon túl újabb és újabb génorzó csoport várakozik. A küldetéshez kapcsolódik egy felvezető történet, ami előkészíti a játék hangulatát. Leírásában megtaláljuk a modulokból összeállítható pálya rajzát, rajta az űrgárdisták illetve a génorzók belépési pontjaival, az ajtókkal és egyéb kiegészítő tárgyakkal. Ezen kívül itt találjuk a küldetés célját és speciális szabályait is, illetve az űrgárdista különítmény tagjainak felsorolását.
A játék körökre oszlik. A köröket mindig az űrgárdista játékos kezdi azzal, hogy kihúzza mennyi parancs pontot használhat ebben a körben, ezután akciókat hajthat végre modelljeivel. Minden modell 4 akció ponttal rendelkezik, ezeket felhasználva mozoghat, lőhet, ajtókat kezelhet, harcolhat, esetleg készültségbe helyezheti magát, hogy az ellenfél későbbi tetteire reagálhasson. Ha ennyi akció pont nem lenne elegendő, a parancs pontokból kiegészíthető, de utóbbiak száma körönként max. 6 lehet. Ráadásul ezek az ellenfél fázisában is felhasználhatók soron kívüli cselekedetre, ami sokszor sorsfordító lehet. A parancs pontok számát a tyranida játékos csak a kör végén tudja meg, így ez mindig egy potenciális veszélyfaktor. A modellekkel lőni és közelharcban támadni is lehet, akár többször is, amíg van akció pontjuk. Az űrgárdisták modelljei rendelkeznek különféle extrákkal is, mint pl. a lángszóró (Heavy Flamer), ami igazi tömegpusztító fegyver, hiszen egy egész termet képes lángba borítani. Hasonlóan durva fegyver a sorozatvető gépágyú (Assault Cannon), ami rengeteget lő és úgy viszi át a génorzók páncélszerű bőrét, hogy öröm nézni! Míg az alapfegyverrel (Storm Bolter) 6-os, ismételt lövésnél 5-ös dobással lehet megölni egy ellenséges modellt, addig pl. egy lángszóró jól sikerült lövésével akár 9 vagy még több modell is elpusztítható, 2-es vagy nagyobb értéket dobva. Sajnos a komolyabb, pusztítóbb fegyverekben limitált a muníció, így azt is be kell osztani. Az osztagokat őrmesterek vezetik, akiknél pajzs vagy speciális páncéltörő fegyver is lehet és hatékonyabban harcolnak, illetve bizonyos küldetésekben játékba hozható egy pszi-használó is, aki mentális erejével támogatni vagy pusztítani tud. Az Űrgárdista játékos köre időre megy, így nincs sok lehetőség a gondolkodásra, cselekedni kell! Gyorsan kell döntést hozni, hogy nyomuljunk-e előre, vonuljunk vissza, támadjunk vagy inkább legyünk óvatosak!
Ezután a tyranida játékos következik. Az ő köre nem időre megy, nyugodtan tervezgetheti lépéseit. Először a küldetés által szabályozott mennyiségű erősítést teszi fel a táblára az előre rögzített belépési pontokon, jelzők formájában. Ezek a jelzők 1-3 génorzó modellt rejtenek egészen addig, amíg gazdájuk fel nem fedi őket, illetve egy űrgárdista meg nem látja őket. Addig is 6 akcióponttal mozoghatnak és kezelhetik az ajtókat, de támadni nem tudnak. Felfedéskor kell felhelyezni a tényleges génorzó modelleket és ha a jelzőt addig még nem aktiválták, ezekkel lehet máris cselekedni. A génorzóknak szintén 6 akció pontjuk van, sokkal mozgékonyabbak, mint a marinok és közelharcban is sokkal veszélyesebbek, de lőfegyverük nincs. Utánpótlásuk szinte végtelen, ahogy telnek a körök, egyre csak többen és többen lesznek, és úgy fogy az űrgárdisták esélye is a feladat teljesítésére. Szerencsére sosem lehetnek többen a pályán, mint 22-en! Szerencsére…
A génorzók mind egyformák, azonos képességekkel, a gyilkolás ösztönös vágyával, 4 karmos kézzel – amely a legkeményebb páncélt is képes feltépni, – és félelmetesen gyorsak. A nehezebb küldetésekben játékba hozható a fészküket irányító vezérük is, ami méretében és erejében is nagyobb, szívósabb náluk. Míg a játékban szereplő bármely modellt el lehet pusztítani egyetlen sikeres találattal (igaz általában csak 6-os, néha 5-ös dobásra), a fészekúr elpusztítása csak két egyidejű találattal lehetséges, de immúnis a pszi támadásra és a lángszóróra is – tehát nagyon is kemény ellenfél!
Mindebből látszik, hogy a két játékos feladata, valamint rendelkezésükre álló eszközeik és az általuk ismert információk is mennyire különbözőek. Kihívást igazából ez az űrgárdista játékosnak jelent, ezért akkor az igazi az eredmény, ha a résztvevők kétszer játsszák le ugyanazt a küldetést, váltott szerepekben. A játék még kezdők számára is gyorsan tanulható, nem nyúlik túlságosan hosszúra, a körök előrehaladtával pedig egyre izgalmasabb lesz. Egy-egy játék 30-45 perc alatt véget ér, így marad idő a szerepcserés visszavágóra is.
A moduláris térkép szépen kidolgozott, a rajta felállított ajtók és a figurák abszolút térbelivé, átélhetővé változtatják a szűk acélfolyosókat. Ha valaki a figurás játékok vagy a modellezők világából érkezik, bátran fesse ki a gyárilag egyszínű piros illetve kék figurákat, még szebbé, látványosabbá téve ezzel az egész játékot!
Aki szereti a Warhammer 40,000 univerzumot, annak ez szinte kötelező játék – bár beszerzése egyáltalán nem könnyű. Egyesületünk abban a szerencsés helyzetben van, hogy ajándékba kaptunk egy tökéletes állapotban lévő dobozt, így bárki kipróbálhatja Győrben, a klubnapjainkon és nyílt rendezvényeinken is a játékot.
