Szerző: 
„A kisváros lakói félve húzódtak vissza házaikba. Érzik, hogy valami történni fog! Valami nagy, ami hatással lesz a további életükre.
Egyszer csak sarkantyúk csilingelését lehetett hallani. A helyi seriff és egy bandita közelednek egymáshoz. Mozdulataikon látszik, hogy feszültek, mint egy felajzott íj. Eljött a leszámolás napja!
Egyszer csak megállnak. Meredten nézik a másikat. Akár szobornak is nézhetnénk őket, annyira mozdulatlanok! Megkondul egy harang, eldördülnek a lövések, és csak egyikük marad talpon…”
Hol is kezdjem…? A Bang-et már nagyon régóta ismerem, szeretem, sajnos kevesebbszer tudok vele játszani, mint amennyiszer szeretnék. Jó kis játék, pörgős, egyetlen hibájaként talán azt tudnám felhozni, hogy ha valaki korán kiesik, akkor ő bizony unatkozásra van kárhoztatva. Sajnos, már többször láttam első-második körös halált, és a játékos utána sokáig csak nézelődött, tervezgetve a bosszúját a Vadnyugaton!
Ezt a hibát tökéletesen küszöbölte ki a Bang! – The duel, hiszen csak kettő játékos játszhatja! 😀
Az alapfelállás a következő: egyikünk a törvényt képviseli, a másikunk pedig a törvényen kívülieket. 4-4 karaktert kapunk véletlenszerűen; külön vannak a két oldal képviselői, így például Wyatt Ear-rel csak a törvény képviselői lehetnek (király név 🙂 a másik kedvenc a Soundance Kid). Ebből a négy emberkéből egyszerre 2-2 van csak a „terítéken”, akiből – oldalanként – az egyik az aktív karakter (AC), a másik pedig megbújik valahol, ahol felszereléseket vételezik magához.
Minden cowboynak van speciális képessége, de ezek legtöbbje akkor fejti ki a hatását, ha ő az AC. Ennek a szerepét körönként egyszer változtathatjuk, ami fontos, mert csak az aktív karakterrel tudunk lőni! Itt úgy érzem, hogy van egy-két nagyon erős karakter, míg van akinek a képességének nem nagyon látom az értelmét…
A játék menete nagyon hasonlít az eredeti Bang!-re, kártyákat húzunk, ebből játszhatunk ki akármennyit. Vannak felszerelés, akció és Bang kártyák. Ez utóbbiak nevet kaptak, szóval Colt-al, Winchesterrel és egyéb finomságokkal lövöldözhetünk egymásra. Ezek nagy részének van egyedi képessége is, amik főleg akkor aktiválódnak, amikor a célpont kivédi a lövést.
Itt is csak egy Bang-et lehet kijátszani, érdekesség azonban, hogy akcióból is vannak lövések, a banditáknak ez a kés, a törvény őreinek pedig a Derringer kártyát jelenti. (Ez utóbbi a harisnyába tehető kis marokpisztoly, épp ezért bármilyen kártya eldobásával védhetjük. Nagyon jó!) Itt jegyezném meg, hogy teli volt a törpöm már azzal, mikor három körből háromszor kirakták rám ezt a kis apróságot. Oké, hogy bármivel védhetem, de nem sok kártya marad az ember kezében…
A játék célja az, hogy megöljük a másik fél mind a négy karakterét (egyértelmű, ha meghal az egyik karakter, akkor egy tartalékban lévő ugrik a helyére). Ez le is megy a játék által említett 30 perc alatt, mivel csak kettő – igen, jól látjátok, KETTŐ – kártya rendelkezik gyógyító képességgel (oldalanként egy-egy).
Még annyit a játékról, hogy a két játékos külön húzópaklival kezd, amit egy dobópakliba kell lerakni, és ez lesz majd összekeverve, ha a húzók elfogytak, így mind a két fél tudja majd használni a másik lapjait (persze csak ha olyat húzott). Sajnos, amíg nincsenek összekeverve a paklik, addig bizony a törvény oldalát érzem erősebbnek. Elég sok „húzz 3 kártyát, tarts meg belőle 2-őt” lap van, így míg a serifféknek el kell dobniuk a kezükből lapot, addig bizony a csóró rabló… Nomen est omen!
Jah, és figyeljünk arra, hogy kinek mikor lehet különféle kártyát adni!
Összességében véve nem rossz játék, de engem (minket) valahogy mégsem fogott meg. A karakterek nevei, a többi kártya tulajdonságai is jók, de a cowboy-ok speciális képességei el tudják vinni a játékot a „csak ölj már meg, mert esélyem sincs” irányába. Meg valahogy nem volt meg benne az a plusz, ami miatt azt mondanám, hogy egy nagyon jó játék!
