Szerző: 
Sajnos már jó pár hónap eltelt, mióta utoljára játszottam a 7 Wonders (Hét csoda) alapjátékával. Nagyon tetszett, csak egy „problémám” van vele, hogy sokan kell játszani. Úgy izgalmasabb, mint ketten. Márpedig otthon csak a barátnőm és én vagyunk, ami szerintem kevés (ok, bevallom nem játszottam kétszemélyes játékot az alappal, majd egyszer kipróbálom azt is).
Ezért is örültem, hogy megjelent a Duel, ami direkt két személyre íródott. Hát nem csalódtam benne. Nagyon jó! Csodálatos játék! Olyan pároknak nem ajánlanám, akik hajlamosak megsértődni, ha a másik kiszúr az egyikkel. Mert bizony itt erről van szó.
De előtte egy kicsit a játékmenetről. Két városállamot irányít a két fél, ugyan úgy építeni kell épületeket és csodákat, mint az eredeti verzióban, ingyen, pénzért, vagy a megfelelő nyersanyagok meglétével. Ez utóbbit nem kell befizetni, elég ha a termelőhely megvan, vagy veszünk a banktól.
A három korszakon átívelő építkezésnél különbözőképpen lerakott kártyákból kell választanunk egyet, amit vagy leépítünk, vagy eldobjuk és így pénzhez jutunk, vagy a csodánk megépítésére használjuk fel. A választható épületeket különböző „piramisokban” kell elhelyezni a pályán, így lehet azért tervezgetni, hogy majd melyiket szeretném megvásárolni (az első kor alant).
A játék elején kiválasztjuk, hogy a két játékos melyik csodákat építheti meg (a kiválasztás menetét olvasd el a szabálykönyvben), így ezzel is lehet kalkulálni, hogy milyen erőforrásokra gyúrjon rá az ember.
A játék háromféleképpen érhet véget: katonai (lezúztad az ellenfél városát), tudományos (összegyűjtöttél 6 „progres token”-t) vagy civil győzelemmel (nem valósult meg az első két feltétel, és végigjátszottátok a három kort).
A játék végégig nagyon izgalmas a menet. Első játékunkkor például szentül meg voltam győződve, hogy viszonylag simán győzök pontokból (miközben az ellen próbálta lerombolni a városomat, és én csak „tüzet oltottam”), aztán mégis kikaptam 5-el. Hm… 🙁
De volt olyan is, hogy nekem sikerült az utolsó előtti pillanatban bejuttatnom a katonaságom a másik poliszba (utána végigjátszottuk úgy, mintha más kártya jött volna fel: vagy 20 ponttal vesztettem volna, ha nem pont a jó (katonai) kártya fordul fel nekem…). Ja, és tudományosan meg majdnem kikaptam közben. Szóval tényleg esély van mind a háromféle győzelemre.
Ahogy korábban említettem, az ellenféllel való kiszúrás a játék része. Volt, hogy láttam, sok sok fa kell a másiknak a csodái megépítésére, ezért megvettem az összes fatermelőt. De szintén bosszúságra ad okot, ha a játékostárs elhappolja előled a már korábban kinézett kártyát, és eldobja pénzért. Esetleg beépíti random az egyik csodája alá. Fuuuu…
Csak ismételni tudom önmagam: király játék. Azonnal kedvenc lett, még úgy is, hogy többször kaptam ki – szégyen szemre -, mint nyertem. Egyelőre!!! 😀 De jön még Piramisra trójai Faló!
