Meeple War játékbeszámoló

Egy szép keddi napon lehetőségünk nyílt kipróbálni a Meeple War nevű játékot, hála az egyik látogatónak. A játék doboza 15 perc/játékos játékidőt ír, amit mi négyen szabálymagyarázattal együtt tényeg körülbelül 1 óra alatt tudtunk lejátszani.

Elöljáróban egy kis rövid ismertető:

Minden körben van egy kötelező lépés: minden épületen eggyel tovább (vagy a végéről a kezdőpontra) mozgatjuk a jelölőt, s végrehajtjuk az akciót, ahova került. Ezután választható lehetőség lépni egyet-egyet minden figuránkkal, akik fent vannak a táblán.
Érdekes volt látni a különböző pontszerzési lehetőségeket és azt is, hogy a játéknak már 6 pont elérésénél vége van.
Részpontokat tudunk szerezni, ha csatározunk másik játékosok meeplejeivel 1-1 felállásban. Ekkor 1 részpontot kap a támadó minden levett meeplejéért, a védekező pedig 1 részpontot minden második levett meeplejéért. Minden 8 részpont után kapunk egy pontot.
Pontokat jelent még minden egyes ellenséges épületen található “pusztító” meeple, amikor az adott épület lekerül a tábláról. Ez történhet azáltal, hogy elfogy az épület összes életpontja vagy azáltal, hogy a tulajdonosa átépíti egy másik épületté.
Ideiglenes pontokat tudunk még szerezni, ha a körünk elején tornyot uralunk. Ezek a pontok viszont csak a nyerés pillanatában hasznosak, azon kívül elvesznek.

És az élmény:

Miután a játékmesterünk elmondta a fenti szabályokat, s bemutatta az egyes épületek és lapok képességeit, az alábbi felkiáltással fejezte be a magyarázatot: “Érdemes agresszívan játszani!”
Az első 3 kör elég eseménytelenül telt, hiszen még nem volt senkinek erőforrása. Viszont mivel sok lehetősége sem, ezért elég pörgősen is. Utána felpörögtek az események, s megmutatkozott, ki milyen taktika szerint képzeli el a meccset.
Volt egy katapultosunk, aki szépen lassan kényelmesen a saját falujából lövöldözte be a pusztítóit mások falujába. Volt egy sorozatgyilkosunk, akinek mindig újabb harcosai keletkeztek, azokkal masírozott és mészárolt a táblán. Volt egy pusztításra specializálódott játékosunk, aki a hagyományos úton masírozgatott be az ellenséges falvakba és szépen lassan bontotta az épületeket. Az utolsó játékos kaotikusan váltogatta a stratégiákat, s a bevethető katonáinak a számát növelte az egekbe.
A játék gyors volt, amíg a többiek megtették az akcióikat, pont arra volt idő, hogy mindenki végiggondolja, mit fog legközelebb cselekedni. A vég villámszerűen következett be, csak az utolsó előtti körben derült ki, hogy közeleg.

Végül a vélemény:

Mindenképpen érdemes volt kipróbálni. Könnyen tanulható, gyors játék, felnőttekkel nagyon élvezhető, de tízéves kor környékétől is működőképes. Jól újrajátszható, mert változnak a feltárt terepelemek helyei és sokféle taktikával lehet megközelíteni. Ajánlom.

András