A Carcassonne egy lapkalerakós stratégiai társasjáték, amelyet 2000-ben alkotott Klaus-Jürgen Wrede és 2001-ben elnyerte vele a Spieles des Jahres díjat. A játék egy középkori dél-francia városban, Carcassonne-ban játszódik.
A játék célja, hogy a lehelyezett lapkákból folyamatosan felépülő városban minél több várban, kolostorban és úton szerezzünk pontokat és a végén az sem mellékes, hány emberünk „áll” a mezőkön.
A lapka szabályos lehelyezése:
A lapkák élükkel kell, hogy érintkezzenek! Tehát egymás mellé helyezzük őket, átlósan sosem! A lapkák várrészeket, utakat, kolostorokat és mezőket ábrázolnak. Ha pl. egy olyan lapkát húzunk fel, amin egy várrészlet és mező található, akkor vagy a mező részét illesztjük hozzá egy már letett lapka mezőjéhez, vagy a várrészletet csatlakoztatjuk egy még be nem fejezett várrészhez. Ugyanígy az utat úthoz csatlakoztatjuk, míg a kolostor egy mező közepén áll, így ezt a lapkát csak mezőhöz tudjuk hozzáilleszteni. Ha olyan lapkát húzunk, amit nem tudunk a fent leírt módon lehelyezni, akkor visszakeverjük és újat húzunk helyette.
Minden játékosnak 8 bábuja van, de ebből egy a pontszámlálón áll, így valójában 7 bábuval gazdálkodhatunk. Amikor lehelyezünk egy lapkát, eldönthetjük, hogy annak mely részére helyezzük le bábunkat (várba, útra, mezőre vagy kolostorba). Dönthetünk persze úgy is, hogy nem helyezünk le bábut. Amikor egy várat vagy utat lezárunk (ez utóbbit kereszteződéssel vagy várba futó úttal tudjuk) és csak nekünk van rajta emberünk, vagy több emberünk van rajta, mint az ellenfeleinknek, akkor pontokat kapunk, amit lelépünk a pontszámlálón. Ezután a bábunk lekerül a lapkáról és így újra akcióba hozhatjuk.
A bábu szabályos lehelyezése:
A bábut csak az általunk felhúzott és lehelyezett lapkára tehetjük. Nem tehetjük le a bábut a lapka azon részére, amely egy olyan lapkához csatlakozik, amelyen már van bábu, s az ily módon csatlakozik a mi lapkánkhoz. De ez nem minden esetben van így. Nézzünk mindegyikre 1-1 példát:
Az általunk felhúzott lapkán van egy várrészlet, amit egy befejezetlen várrészhez csatlakoztatunk, de mivel azon a várrészen már van ellenfelünknek bábuja, így mi a saját várrészünkre nem tehetünk bábut. Ilyenkor vagy a lapka egy más részére tesszük a bábunkat, ha szabályosan letehetjük, vagy nem helyezünk rá bábut.
A játék során előfordulhat, hogy úgy épül meg pl. egy nagy vár (sok lapkából), hogy több játékos is le tud helyezni 1-1 bábut az adott vár részeire, mivel az adott pillanatban ezek a részek nem függnek össze. Amikor a vár elkészül, csak az kap pontot, akinek több bábuja van a várban. Azonos létszám esetén mindenki megkapja a pontokat. Ezután a bábu(k) lekerül(nek) a lapkákról és újra használhatjuk ő(ke)t.
A mezőkre lehelyezett bábuknak a játék végén lesz nagy szerepük. Ezek a bábuk a játék végéig ott maradnak, így nagyon gondoljuk meg, hogy mikor és melyik mezőre helyezzük le őket. Természetesen itt is érvényesek a lehelyezési szabályok a fent ismertetett módon.
A játék az utolsó letett lapka után ér véget. Ezután jön a számolás, a be nem fejezett várakban, utakon, kolostorokban ragadt bábuk után, majd a mezőn elhelyezkedő bábu által látott összes vár után is pontot kapnak a játékosok.
A befejezett várak, utak és körülkerített kolostorok után járó pontokat játék közben számoljuk és lelépjük a számláló táblán. Ha a táblán körbeértünk (50 pont után) akkor új kört kezdünk és feljegyezzük, hogy egyszer már körbeértünk.
Pontozás:
Minden egyes befejezett vár után a várterületek és a pajzsok is 2-2 pontot érnek.
Befejezett út minden egyes szakasza 1 pontot ér.
A körbeépített kolostor számít befejezettnek, ez 9 pontot ér.
A mező nem ér pontot, de a játék végén az egybefüggő mezőn álló bábu által látott összes befejezett vár 3 pontot ér.
Minden be nem fejezett vár+pajzs, út és kolostor 1-1 pontot ér.
Aki a legtöbb pontot éri el, az a játék nyertese.
A játék erősen ajánlott a társasjátékokkal most ismerkedőknek, a stratégiai játékok szerelmeseinek, azoknak, akik nem szeretik a játékokban a szerencsefaktort, továbbá családoknak, baráti társaságoknak és mindazoknak, akik szeretnek interaktívan kikapcsolódni.
A Pandemic nevű – számtalan díjra jelölt és ezekből jó párat be is söprő – kooperatív társasjátékot Matt Leacock alkotta meg 2008-ban. Kis hazánkban 2011-ben debütált magyar nyelven, azóta már több kiadást is megért, legutóbb 2014-ben dobták új külsővel a piacra. A közepesen nehéz játékot 2-4 fő játszhatja (a legjobb négyen), játékideje kb. 45 perc.
Ebben a játékban különféle speciális karakterek bőrébe bújva próbáljuk megmenteni a világot a pusztító járványoktól. Minden egyes karakternek vannak speciális képességei. Különféle internetes fórumokon lehet arról olvasni, hogy melyek azok a karakterek, amelyek együttes alkalmazása növelheti győzelmi esélyeinket, ugyanis a Pandemic könnyűnek mondott fokozata sem egyszerű (négy darab víruskártyát tartalmaz a lehetséges hatból), és ha rosszul taktikázunk, nem használjuk ki megfelelően a karakterek speciális képességeit, az könnyen vereséghez vezethet.
A játék előkészületei:
A Pandemic tartalmaz egy világtérképet ábrázoló táblát. Bábuinkat fel kell helyeznünk Atlantára, mindenki ebből a városból indul. Ezután felhelyezzük a kitörésjelzőt, a fertőzésjelzőt, az ellenszerjelzőket és a fertőzéskártyákat a megfelelő helyekre. Ha négy járványkártyával játszunk, akkor a játékoskártyákat megkeverjük, majd négyfelé osztjuk. Mindegyikbe belekeverünk 1-1 járványkártyát, majd a paklit felhelyezzük a táblára. Megfertőzünk néhány várost. Ez a szabálykönyvben le van írva, hogyan történik. Aztán szerepeket választunk. Ez történhet random, de csinálhatjuk úgy is, hogy mindenki választ egy neki tetsző szerepet, vagy, ahogy fentebb írtam, fórumon utána nézhetünk, hogy mely négy karakter együttes alkalmazása lehet erős kombináció.
A játék menete:
Minden játékos köre három fázisból áll. Végrehajt 4 akciót, ezután húz 2 darab játékoskártyát, végül megfertőzi a városokat. Amikor végzett, a tőle balra ülő játékos következik. Játék közben a játékosok tanácsokkal láthatják el egymást, de mindig az a játékos lép és dönti el, hogy mit fog csinálni, aki soron következik. A játékosok, a kezükben lévő város- és eseménykártyákkal különféle cselekedeteket tudnak végrehajtani, ami kell is a győzelemhez. A játékban vannak mozgás és egyéb akciók. Fontos szerepet játszanak továbbá a kutatóállomások, egyrészt, mert két állomás között lehet mozogni, másrészt, mert az ellenszérumot csak kutatóállomáson lehet kifejleszteni és végső soron ez a cél. Ha megvan mind a négy ellenszérum (sárga, piros, kék és fekete) akkor megnyertük a játékot. A játék sava-borsát a járványkártyák adják, illetve az általuk kiváltott intenzitásnövelés. Mélységeibe nem mennénk most bele, a szabálykönyvben részletesen el van magyarázva.
A játék célja:
Ahogy előbb írtam, ki kell fejlesztenünk a négy vírus ellenszerét, még az előtt, hogy elfogynának a játékoskártyák, vagy a kitörésjelző elérné a halálfejes mezőt, illetve mielőtt elfogyna valamelyik víruskocka, és nem tudnánk belőle többet feltenni a táblára.
A Pandemic népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 2008-as megjelenése óta már számtalan kiegészítő megjelent hozzá, ezek azonban egyelőre csak angol nyelvű szabálykönyvvel kaphatók.
A játékot bátran ajánljuk a kooperatív társasjátékok kedvelőinek, a „mentsük meg a világot” témát szeretőknek, valamint mindenkinek, aki szeretne csapatban játszva, nehéz kihívásokkal szembeszállva egy jót társasjátékozni.
2001. szeptember 11-én 343 New York-i tűzoltó veszett oda az Ikertornyoknál. Három évvel később elindult Denis Leary főszereplésével, a hős tűzoltóknak emléket állító, hét évadot megélt Ments meg (Rescue me) c. amerikai televíziós sorozat. Manapság a 2012-ben debütált Lángoló Chicago (Chicago Fire) tarja lázban a tűzoltós filmek szerelmeseit. Valamint, még nem beszéltünk azokról a hollywoodi filmekről (Pokoli torony, Lánglovagok), amelyek kisebb-nagyobb sikerekkel a hős tűzoltók életét és munkáját mutatták be.
Egy biztos, manapság, amikor a társasjátékozás reneszánszát éli, és egyre népszerűbb Magyarországon is, egyre több ember fedezi fel azt, hogy van élet a Gazdálkodj okosan-on és a Ki nevet a végén?-en túl. A kooperatív játékok pedig egyre kedveltebbek. E játékok lényege, hogy a játékosok egymással/egymásért vannak, összefogás/összedolgozás nélkül pedig nem fognak tudni nyerni.
Kevin Lanzing 2011-ben alkotta meg Flash Point: Fire Rescue nevű kooperatív tűzoltós társasjátékát, amely ma már a második kiadásnál tart, bizonyítván népszerűségét. A játékhoz azóta számos kiegészítő is megjelent, mi azonban most az alapjátékot fogjuk bemutatni.
A játékot 1-6 játékos játszhatja. Tűzoltókat alakítunk, és célunk, hogy kimentsünk az égő épületből hét áldozatot, mielőtt az épület leégne vagy összedőlne. Ha ez sikerül, megnyertük a játékot, ha nem, vesztettünk.
A játék egy kétoldalas játéktáblát tartalmaz, tehát az elején eldöntjük, hogy melyik oldalával játszunk. Ezután, ha nem a családi verzió mellett döntünk, akkor szerepet választunk. Nyolc specialista kártya található a dobozban, mindegyik specialista rendelkezik egy rá jellemző speciális tulajdonsággal. (Egyszerre mind nem lehet a pályán, mivel a játék max. hat fővel játszható. Arra viszont lehetőségünk van, hogy játék közben lecseréljük a karakterünket egy másikra.) Ezután a játék nehézségi szintjétől függetlenül robbanások sorozatát hajtjuk végre a játék szabályainak megfelelően (itt jegyeznénk meg, hogy a játék angol nyelvű szabályismertetővel rendelkezik, de az alapjátékhoz az internetről letölthető a magyar nyelvű szabálykönyv is). Ezután felhelyezzük a veszélyes anyagokat, amelyek tovább nehezítik a játékot és még nagyobb lesz a robbanások esélye, mint a családi verzióban. Majd, ezt követően felkerülnek az áldozatokat (POI) jelölő kis kék körlapok (kérdőjellel felfelé). Az áldozatok némelyike téves riasztásként funkcionál (magyarán nincs a körlap másik oldalán semmi). Az ajtókat ne felejtsük el feltenni, mint ahogy a mentő-és a tűzoltóautót sem. Végül mindenki elhelyezi a tűzoltó bábuját egy neki tetsző mezőn az épületen kívül – és kezdődhet a játék.
Először a kezdő játékos végrehajtja az akcióit (léphet, füstöt/tüzet olthat, ajtót nyithat/csukhat, áldozatot kereshet (ez ingyenes, nem kerül akciópontba) és cipelheti őket. Ezután dob. Két dobókockával dobunk, egy hatoldalú pirossal és egy nyolcoldalú feketével. A dobókockák adják meg azt a koordinátát, ahová le kell helyeznünk egy füstjelzőt, de ha az adott mezőn már található ilyen, vagy a szomszédos mezőn tűz van, akkor átfordítjuk a tűz oldalára. Ha viszont egy tüzes mezőt dobunk ki, bekövetkezik a robbanás. A robbanás négy irányba terjed (fel, le, balra és jobbra, átlósan sosem). Ennek több következménye is lehet. Ajtók robbanhatnak be (le kell őket venni a tábláról), falak sérülhetnek (fekete kockát kell rájuk tenni, ha két darab fekete kocka van a falon, az beomlott, szabad rajta az átjárás, persze ilyenkor a tűz is átterjed), füstjelzők fordulhatnak át tűzjelűvé, elveszíthetjük az áldozatokat, illetve kiüthetjük a tűzoltókat (aki ilyenkor kikerül a mentőre és újra be kell jönnie az épületbe). Arra mindig figyeljünk, hogy három POI jelzőnek kell minden esetben fent lenni a játékmezőn, dobókockákkal kell kidobni a koordinátáit. Ha tűzjelzős mezőt dobunk ki, akkor a táblán található nyilak útját követve a legközelebbi üres, füst vagy veszélyes anyagot tartalmazó mezőre helyezzük le. POI jelző kétféleképpen kerülhet ki az épületből: kivittük vagy elvesztettük. Miután a játékos köre véget ért, a következő tűzoltón a sor. Ebben a verzióban már megjelenik a tűzoltó-és a mentőautó. Előbbi a tűzoltást segíti, utóbbi pedig azt a célt szolgálja, hogy az áldozat csak akkor számít kimentettnek, ha elcipeljük a mentőautóhoz. A járművekkel utazhatunk is, az autókra való felkapaszkodás és a leszállás nem kerül akciópontba, de az utazás a járművekre vonatkozó akciópontok levonását vonja maga után. Olykor azonban szükség van erre, ha például az épület másik oldalára akarunk gyorsan eljutni.
A játékot akkor nyerjük meg, ha sikerül hét áldozatot kimentenünk, mielőtt az épület leég (elfogynak a füst/tűz jelzők), összedől (elfogynak a fekete kockák) vagy bent ég négy áldozat. Ha utóbbi három feltétel valamelyike előbb teljesül, mint hogy kihoznánk a hetedik áldozatot, vesztettünk.
A játék tartalma:
Egy kétoldalas játéktábla
6 tűzoltóbábu (az új kiadásban már tűzoltófigurákat formáznak)
33 fenyegetésjelző (egyik oldalon tűz, másikon füst)
18 POI jelző (12 áldozat és 6 téves riasztás)
24-24 sérülés jelző ill. tűzfészek jelölő
21 akciójelző
8 ajtójelző
3 gyógyítás jelző
6 gyúlékony anyag
2 jármű (tűzoltó-és mentőautó)
6 játékos kártya a tűzoltók színeiben (piros-fehér-zöld-sárga-kék-narancs)
8 specialista kártya (Kapitány, Felcser, Képalkotó technikus, Haboltós, Veszélyes anyag elhárító, Mentési specialista, Tömlőkezelő, Általános tűzoltó)
2 dobókocka (piros D6 és fekete D8)
A Flash Point: Fire rescue jó szórakozást nyújt családoknak, baráti társaságoknak egyaránt. Ajánlott a kooperatív játékokkal most ismerkedőknek, az ilyen típusú játékokat kedvelőknek és azoknak is, akik szeretnének bátor tűzoltók bőrébe bújni, a végén hősként ünnepeltetni magukat és persze társaikat.
A Manhattan nevű játékkal 1994-ben az Év Játéka díját elnyerő (ami még egyszer sikerült, 2006-ban a Thurn und Taxis-zal) német Andreas Seyfarth 2002-ben megalkotta az Eurogame-ek krémjét, Puerto Rico néven. Bár e játék nem nyerte el az Év Játéka díját (a Villa Paletti nevű ügyességi játék elhappolta előle a címet), azért Seyfarth úr így sem panaszkodhat, mivel a Puerto Rico megjelenése óta rengeteg elismerést bezsebelt. Jelenleg az ötödik pozíciót foglalja el a Board Game Geek listáján, ami igazán előkelő, tekintve, hogy egy 13 éves játékról van szó.
A Puerto Rico egy kereskedelmi játék, és ahogy az ilyen társasoknál ez lenni szokott, itt is vásárolunk, termelünk, feldolgozunk, eladunk, és fejlesztünk. A különféle karakterek, az egyedülálló mechanizmus, a minimálisnak mondható szerencsefaktor, a gondolkodás, előre tervezés adják ennek a kiváló játéknak a lelkét. A szabálykönyv első olvasásra talán bonyolultnak tűnhet, de a videó megosztókon található, zömében angol nyelvű bemutatók felgyorsíthatják a szabályok megtanulását. Ha pedig egyszer elkezdünk vele játszani, egy idő után egyre jobban megértjük a mechanizmust és egyre gördülékenyebbé válik a játék.
De miről is szól a Puerto Rico?
A játék elején mindenki kap egy „szigetet”, ahová a játék folyamán fel kell építenie különféle épületeket, illetve ültetvényeket. Ezeket a lapkákat azonban működővé kell tenni a telepesek segítségével. A működő ültetvények és épületek (kivétel a kukorica, annak nincs épülete) elkezdenek nekünk termelni. A terményeket pedig eladhatjuk a Kereskedőházban pénzért (a játékban dublonnak hívják, és nem osztogatják ingyen) vagy behajózhatjuk őket győzelmi pontokért. Szerepek választásával tudunk szert tenni az ültetvény- és épületlapkákra, a telepesekre, illetve tudunk termelni, eladni és behajózni. Minden szerepnek van egy speciális tulajdonsága, amit csak az a játékos kap meg, aki az adott körben azt a szerepet húzta. A játék előre haladtával gondosan meg kell terveznünk akcióinkat, nehogy kitoljunk saját magunkkal és előnyhöz juttassuk az ellenfeleinket. A Puerto Rico tehát inkább egy saját magának építő és jó stratégiával a többiek fölé kerekedő játék, nem pedig a másikkal kitolós, persze ilyenre azért itt is sor kerül. A játék háromféleképpen érhet véget: elfogyhatnak a győzelmi pont-jelzők vagy a telepesek, illetve valaki teljesen beépíti a szigetét épületekkel. Ezt követően jön a számolás (nem csak a győzelmi pont-jelzők számítanak) és a végén, aki több pontot gyűjtött össze, az a győztes. Pontazonosság esetén pedig meg kell nézni, kinek maradt több termény a szigetén (minden termény egy pontot ér).
Ez így pár sorban leírva nem tűnhet talán túl bonyolultnak, de azért nem ilyen egyszerű az egész. De előbb nézzük meg a játék tartalmát:
5 db játéktábla, amelyen 12-12 hely van az ültetvények és az épületek számára, illetve a 7 szerep rövid leírása (tehát max. 5 játékos játszhatja a Puerto Rico-t)
1 kormányzókártya (ez jelzi, hogy az adott kört ki kezdi)
1 banktábla (ide kerülnek az ültetvény- és épületlapkák, illetve a dublonok)
49 épületlapka (5 db nagy épület, 20 db feldolgozóüzem és 2×12 db kis épület)
54 dublon (46 db egydublonos, 8 db ötdublonos – kerek)
58 db ültetvénylapka (8 db kőbánya és 50 db ültetvény: 8 kávé, 9 dohány, 10 kukorica, 11 cukor és 12 indigó)
1 db telepes hajó (az Óvilágból érkező telepesek számára)
100 db telepes (kis barna korongok)
1 db kereskedőház (itt lehet dublonért eladni az árukat)
50 db áru (hordócskák): 9 kávé (sötétbarna), 9 dohány (világosbarna), 10 kukorica (sárga), 11 cukor (fehér) és 11 indigó (kék)
5 db kereskedő hajó (ezeken hajózzuk be az árut győzelmi pontokért)
50 db győzelmi pont-jelző (32 db egypontos, 18 db ötpontos – hatszögletűek)
A játék menete
Az elején kiválasztjuk a kezdő játékost, ő maga elé teszi a Kormányzó lapkát, majd választ egy szerepkártyát és végrehajtja annak cselekedetét. Ezután az óramutató járásával megegyezően a többi játékos is ugyanezt teszi. Azonban minden szerepkártya rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, amit csak a kártyát kiválasztó játékos alkalmazhat (pl. az ültetvényest választó játékos ültetvény helyett elvehet kőbányát). Amikor mindenki végrehajtotta a cselekedetet, a következő játékos (a kormányzótól balra ülő) választ egy szerepkártyát és megint végrehajtja mindenki a cselekedetet és ez így megy mindaddig, amíg az utolsó játékos is sorra kerül. A ki nem választott szerepkártyákra felkerül 1-1 dublon, majd a többi szerepkártya visszakerül melléjük. Ezután a Kormányzó kártya tovább vándorol a következő játékoshoz (jön a következő esztendő) és ezt a kört ő kezdi. Lényegében elölről kezdődik minden, de minden egyes esztendőben attól függően, hogy ki a Kormányzó, változik a sorrend a játékosok között, ami sok taktikázásra ad lehetőséget. A játék menetét hosszasan lehetne még sorolni, belemenni a taktikai részletekbe, de az interneten vannak fórumok (főként angol nyelven) ahol ezeknek utána tudunk nézni, nem beszélve a bemutató videókról. Taktikai érzékünk pedig annál fejlettebb lesz, minél többet játszunk ezzel a játékkal.
A Puerto Rico játék hossza játékos létszámtól (2-5 játékos részére) és játék közbeni gondolkodási időtől függően másfél-két óra között mozoghat, szabálymagyarázattal (ha új játékossal játszunk) két és fél óra is lehet. Ajánlott elsősorban euro gamereknek, továbbá olyanoknak, akik szeretik a gazdálkodós- gondolkodós- stratégiai játékokat és örülnek, ha nincs a játékban dobókocka, ami lényegesen csökkenti a szerencsefaktort.
A ma kereskedelmi forgalomban kapható Puerto Rico tartalmazza a Nemesek és az Új épületek kiegészítőket is, amelyekkel még izgalmasabbá tehető ez az amúgy sem unalmas játék.
Varga Balázs: Mesélnél pár szót magadról? Csepi Balázs: Harmincöt éves vagyok, Győrben élek, alkalmazottként dolgozom. Szabadidőm nagy részében játékokon ötletelek, ezeket tesztelgetem, fejlesztgetem. Illetve tagja vagyok a Győri Társasjáték Egyesületnek, ahová főként játszani járok le, de a két, nemrégiben elkészült társasjátékomat és az esseni utat is nagymértékben nekik köszönhetem.
VB: Akkor vágjunk is bele. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a társasjátékokkal? CSB: Ez 2003 körül történt. Volt egy üzlet a belvárosban, a New Ork. Ott láttam életemben először a Catan nevű játékot, amibe azonnal beleszerettem és vettem is egyet magamnak. Viszont nagyon nem volt kikkel játszani. Aztán az internetes játékok elterjedésével rákaptam a World of Warcraftra, amit jó tíz évig űztem. Két éve abbahagytam, és amikor megláttam a polcomon a Catant, újra felébredt bennem a társasozás utáni vágy. Hallottam a Juego társasjátékosokról, akik a városban összejöveteleket szerveztek. Elmentem hát oda, így ismertem meg Somogyi Tibort. Aztán részt vettem életem első TTD-jén (Table Top Day – Társasjáték nap – a szerk.) és lassan, de biztosan beindultak a dolgok. Karácsonyra pedig megleptem magam a Carcassonne nevű társasjátékkal. Ehhez persze el kell mesélnem, hogy előtte videók százait néztem meg a neten, és végül erre a játékra esett a választásom, amit azóta sem bántam meg.
VB: Mondtad, hogy szabadidődben játékokat találsz ki, fejlesztgeted őket, tesztelgeted. Hogyan lesz valakiből fejlesztő? Kikkel történik a tesztelés? És egyáltalán, ezek a játékötletek csak úgy kipattannak a fejedből? CSB: Ugye meséltem, hogy videók tucatjait néztem meg naponta, ami egyébként azóta is így van. Nyilván ezek inspirálják az embert, na meg az a rengeteg játék, amikkel volt szerencsém játszani. Megismered a különféle játékmechanizmusokat, játéktípusokat. Az embernek óhatatlanul is lesznek kedvencei. Aztán azt mondja, na, egy ehhez hasonlót, csak persze valami teljesen egyedit én is készítenék. Elkezdesz agyalni és egyszer csak beugrik valami. Leírod, vázlatokat készítesz, hozzáteszel, elveszel, átdolgozod és egyszer csak elkészül. Aztán házilag összebarkácsolod és elviszed tesztelni. Tudniillik a teszt a lelke mindennek! Ha működik a dolog, akkor pedig lehet nagyban gondolkodni. Lényegében ez történt velem nemrégiben.
VB: Milyen játékokat szeretsz? CSB: Szinte az összes játéktípust, főként ahol kell gondolkodni. Amolyan logikai, stratégiai játékokat. Többféle is létezik belőlük. A nagy kedvenceim a pakli építős mechanikát használó játékok. A lényeg, hogy ne legyen benne dobókocka, mert így kisebb a szerencsefaktor és sok múlik azon, miként taktikázol. Szerencse persze mindig van és kell is, de egy kizárólag dobókockás játék szinte csak a szerencsén múlik. Ezt én annyira nem szeretem.
VB: Akkor a Gazdálkodj okosan nem a te játékod. CSB: Nem. Ráadásul, ha csak az elmúlt húsz évet nézem, rengeteg jó játék született, amelyek messze felülmúlják az általad említett játékot, vagy épp a Ki nevet a végén?-t és a Monopolyt. Azért ezeket említem, mert az emberek nagy része csak ezeket ismeri – ami elég szomorú. Bízom benne, hogy a Győri Társasjáték Egyesület közelebb tudja majd hozni az emberekhez a társasozás örömét és meg tudja őket ismertetni sok, igazán jó játékkal. Olyanokkal is, amelyek nem elsősorban gyerekeknek készültek.
VB: Beszélgetésünk elején említetted már az egyesületet, amelynek a tagja vagy és nekik köszönheted a két játékot, amiket elvihettél Essenbe. Mi ez az egyesület és hogyan jött létre a németországi út? CSB: Kezdeném ott, hogy a Juego-ba anyagi okok miatt nem tudtam lemenni egy idő után, és az emberek is kezdtek ritkulni. Újra ott voltam, hogy volt társasom, de nem volt kikkel és hol játszani. Tavaly év végén egy barátom említett nekem egy szerveződő egyesületet. Idén január környékén lementünk a Rómerbe, az első alakuló ülésre. Aztán ott ragadtam. Magáról az egyesületről reggelig mesélhetnék, dióhéjban annyi, hogy alapítója Éber Imre, aki nagyon sokat tett azért, hogy a játékaim elkészüljenek, és ki tudjam vinni őket Essenbe. A Győri Társaságban Játszható Játékokat Népszerűsítő Egyesület – ez a pontos nevünk. Röviden: Győri Társasjáték Egyesület, amely egy nonprofit cég. Örömmel jelentem, hogy már hivatalosak vagyunk, bejegyezve a cégbíróságon és már több, sikeres rendezvényt is tartottunk, az elsőt a Rómerben, még tavasszal, aztán a nyáron kettőt az LCC-ben (Leier City Center), valamint a Bridge-ben is és most készülünk még kettőre. Az egyesület szerdánként este hattól tíz óráig tart klubestet, vasárnaponként pedig délután kettőtől este nyolcig a Leier City Center belső udvari pincéjében sok szeretettel várja a társasjátékozni szerető, vágyó embereket egész délután! A cél a szórakozás, a kikapcsolódás, az ismerkedés és persze maga a játék öröme.
Essenben – Iello stand
Ami Essent illeti – mert már többször szóba került, de még nem fejtettem ki -, egy Észak-Rajna-Vesztfáliában található nagyváros, ami arról híres, hogy minden év októberében itt rendezik meg a világ legnagyobb játékvásárát és kiállítását. Ezen voltunk ott hatan, öten az egyesületünkből, valamint a Kard és Korona Kiadó vezetője, Lenhardt Balázs, Budapestről. Erről az útról és magáról a vásárról megint csak sokat mesélhetnék. Ami a lényeg: azért mentünk oda, hogy körülnézzünk, játsszunk, vásároljunk, kontaktokat szerezzünk, s természetesen azért, hogy bemutathassam a játékaimat a kiadóknak.
VB: Ez hogyan sikerült? CSB: Felemásan. Több kiadót is megkerestünk, az Iello-tól a Days of Wonderen át a Queen Games-ig. Többnyire kedvesek voltak, de elutasítóak, mondván, az egyszerű, családi, kooperatív játékok a menők manapság. Viszont, bizonyos kiadók mutattak érdeklődést, így most készül a játékok Print&Play változata, amit e-mailben elküldünk, ők kinyomtatják, letesztelik, aztán reméljük a legjobbakat. Természetesen itthon is futunk majd pár kört a kiadóknál, hiszen minden lehetőséget meg kell ragadni.
VB: Mesélj erről a két játékodról, légy szíves! CSB: Az egyik Zöldszakáll névre hallgat, a másik pedig a Tűzvész a városban címet viseli. Mindkettő magyar és angol permutációban készült el. Előbbi keveréke a táblás és a kártyás játékoknak. Röviden: fákat növesztünk, ezeket mozgathatjuk a táblán, mi magunk is mozoghatunk a figuráinkkal, illetve bennünket is mozgathatnak a többiek, mindezt kártyák segítségével. A táblán körben van egy százas pontjelző, aki előbb célba ér úgy, hogy minden fa ki van növesztve, az a nyertes. Ez pedig elég mókás helyzeteket és minden esetben izgalmas végjátékot tartogat a játékosok számára. Ráadásul az elvarázsolt fák még tovább fokozzák az izgalmakat.
Zöldszakáll bemutató a Granna standjánál – Essenben
A másik egy úgynevezett pakli építgető – tűzoltós témájú kártyajáték. Mindenki tíz lappal kezd, de egyszerre csak öt lapból játszik. A pakli folyamatosan bővül a különféle kártyák megvásárlásával. Az igazi különlegessége a játéknak viszont két lap: a tűz és a füst. Ezeket nem megvenni, hanem megkapni tudjuk, és vigyáznunk kell, mennyi van a paklinkban, nehogy rajtaveszítsünk. De ha túl kevés van az sem jó, hiszen akkor nem tudunk előre haladni a pontozótáblán. Tudom, ez így röviden elmondva biztosan kínai, de az egyesületben sokan rajonganak ezekért a játékokért, ezt túlzás nélkül mondhatom.
VB: Most is ötletelgetsz éppen, ha jól tudom CSB: Így van, egyfolytában kattog az agyam. Jelenleg öt játékterv van a fejemben, illetve papíron, sőt, kettő már tesztállapotban. Ezeket ki is próbáltuk és többeknek elnyerte a tetszését. Aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőlük.
Tehát első és legfontosabb, hogy szeress játszani!
VB: Biztosan vannak olyan emberek, akik hozzád hasonlóan szeretnének valami új játékkal előrukkolni. Vagy ha ezt az interjút elolvassák, elkezdenek majd ötletelni. Nekik tudnál adni néhány jó tanácsot? CSB: Azt gondolom, ez elsősorban ott dől el, hogy az ember szereti-e azt, amit csinál. Egy író is azért ontja magából a sztorikat, mert szeret írni. Ha valaki nem ír, hiába álmodik arról, hogy író lesz, nem lesz az. Tehát első és legfontosabb, hogy szeress játszani! Ismerd meg a különféle játékmechanikákat, játékelemeket és témákat. Itt jön az, ami nem tanítható: jön-e ihlet vagy sem. Mindig legyen nálad papír és ceruza, és egyből írd le az ötletet. Nem baj, ha az csak egy része a nagy tervnek. Majd alakul. Ha mégsem, ne ragadj le, találj ki egy másikat.
VB: Tervek a jövőre, 2016-ra nézve? CSB: Szeretnék még létrehozni pár játékot. Hogy hányat, azt nem tudnám megmondani. Nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség. Újra elmenni Essenbe, mert nagy élmény volt. Tervben van az is, hogy összeállnánk hozzánk hasonló magyar társasjáték fejlesztőkkel és úgy lennénk ott a saját játékainkkal egy közös standon. Több ilyet is láttunk, a finnektől és a lengyelektől, például. Így azért egészen más lenne megjelenni. Az egyesületünk egyre népszerűbb, remélem, sok rendezvényt fogunk a jövő évben létrehozni. Már több megkeresés is volt felénk, hogy legyünk jelen pár játékkal és tartsunk bemutatókat különféle eseményeken, rendezvényeken. Szeretnénk még több embert lecsábítani a társasjáték estekre, délutánokra a Leierbe. És ki tudja, ezeken kívül még mit tartogat a jövő.
You must be logged in to post a comment.