Kiállítás

Teljes cikk: [ 1 2 3 4 ]

Másnap egy kiadós alvás után frissen és üdén ébredtünk. Gyors reggeli és készülődés a hosszú napra. Aztán irány a furgon és Essen. Most, hogy már tudtuk, mire is számítsunk, a megfelelő mennyiségű ruhát vittük magunkkal. Csak a megfelelő mennyiségű tárolóhellyel nem számoltunk. A hosszú-hosszú sort a Heidelberger Spieleverlag standjánál meglepő gyorsasággal abszolváltuk. Ami pedig odabent várt ránk, szinte hihetetlen. Társasjátékok 5-10 Euró-ért. Némelyik kicsit többért, de még így is messze áron alul. Kis hibája volt ugyan, hogy németül voltak a játékok, de ez nem volt akadálya annak, hogy fejenként, átlagosan 5-6 játékkal gazdagodjunk. Oly sok lett a jóból, hogy el kellett kérnünk a kocsi kulcsot és lemázsáltuk a zsákmányt a furgonba.

Visszatérve a nyakunkba vettük a vásárt, hiszen még sok mindennel akartunk játszani. Elsőként a hetes csarnokban tudtunk leülni egy szingapúri fejlesztő játékával játszani. Ahol is Ádám gazdasági manőverei után Misi kaparintotta meg a győzelmet. Sikerült összehoznom egy interjú ígéretét másnapra, amit a Veszprémből érkezett srácok készítettek velem. Összejött az is, hogy lefényképezkedjek a Dice Tower-esekkel.

Aztán kis vásárolgatás és bóklászás után, ami nagyjából abból állt, hogy üldöztük Danit, aki előre rohant, ha meglátott valami érdekeset, megérkeztünk a 2-es csarnokba. Itt a finn tervezők standjánál találtunk szabad asztalt, és megismerkedtünk a Realms of Wonder világában játszódó kártyajátékkal. Ez olyan mély nyomot hagyott bennünk, hogy később visszatértünk és megvettünk egy példányt, valamint a nagy táblás verzióból kettőt vakon.

Ekkora már Imi is csatlakozott hozzánk, aki ez idáig a köröket rótta a kiadóknál kontaktok után kutatva.

Kis kutatás után ismét a finn standnál kötöttünk ki, ahol megmutattak nekünk egy másik játékot, a Race to Northpole-t. Az eredmény 2db vásárlás lett.

Levezetésképp még dobozoltunk egyet egy kis gyerekjátékkal, aztán visszaindultunk a szállásra. Gyors lepakolás és irány a város valami vacsoraféléért. Az opciók beszűkülése miatt egy pizzériára esett a választásunk, amit bátran mondhatom nektek, azóta sem bántunk meg. Nagyon jó pizzát adtak, és még egy extra pohár bor is jött, miután valaki sikeresen magára öntötte az első mozdulattal. Sőt egy szál rózsával is gazdagodtunk, amit az éppen arra járó leánybúcsúban résztvevőktől kaptunk.

Visszaérve a szállodába egy kis galaktikus utazás után nyugovóra tértünk. Tudtam, hogy a szombati nap nagyon kemény lesz a számomra, hiszen akkor lesz lehetőségem bemutatni a saját fejlesztésű játékaimat a cégeknek. Így egy kis lélekben való felkészülés után bedobtam a szunyát én is.

Teljes cikk: [ 1 2 3 4 ]

Teljes cikk: [ 1 2 3 4 ]

Végre eljött a nap. A Győri Társasjáték Egyesület nevében öt bátor lovag indult neki Németországnak, hogy meghódítsák Essen városát. Nagy remények és pizza illat töltötte meg a bérelt furgon levegőjét, amint nekivágtunk este hét körül az utazásnak.

Az eső megállás nélkül szakadt és az álommanó csak nem akart lecsapni minket fokosával. Így, mikor megérkeztünk valamivel reggel 8 előtt, álmos tekintetek méregették Essen esőtől áztatott utcáit.

Némi elemózsiát zsákmányoltunk egy üzletből és végcélunkhoz gurultunk. Messe Essen. Hatalmas épületkomplexum. Első látásra még időben érkeztünk, nem volt akkora a tömeg, mint amire számítottunk.

Első baklövésünket akkor követtük el, amikor a kabátunkat is magunkkal vittük. Igaz esett az eső, de visszagondolva inkább áztunk volna meg egy kicsit, mint hogy ezután egész nap magunkkal cipeljük a meleg holmit a táskában vagy karon. Persze aki betette a ruhatárba…

Kapunyitáskor viszonylag az elején bejutottunk és nem volt akkora tülekedés, mint a Gen Con-on szokott lenni – talán mert több helyről engedték be a tömeget.

Odabent az embertömeg hamar megsűrűsödött és menekültünk a 7-es csarnok felé, ahol a vásár többi részéhez képest meglepően kevesen voltak. Már-már elviselhető volt a dolog. Itt összefutottunk a veszprémiekkel és a trickerionosokkal is. Utóbbiak igazán remek munkát végeztek a standjuk dekorálásával. Korhű öltözet és bútorok. Valamint, az első vásárlás is megtörtént Ádám részéről, egy Tiny Epic Galaxies formájában.

Aztán éles fordulattal kanyarodtunk vissza a nagyobb csarnokok felé, hiszen be kellett szerezni pár játékot, amit haza kellett szállítani a megrendelőknek, és fel kellett kapni az előrendelt dolgokat is.

Elhaladva a Heidelberger Spieleverlag mellett kígyózó sort pillantottunk meg: olcsó társasjátékok. Nagyon olcsók – mondta Imi. Több se kellett nekünk. Elhatároztuk, hogy holnap ide látogatunk el először.

A tömeg egyre duzzadt, és mi egyre kimerültebbek lettünk. „Valahova le kéne már ülni játszani.” Így hát az Amigo standnál letelepedtünk az első kínálkozó üres helyekre és játszottunk egy 7 Wonders Duel meccset, egy kedves segítő kíséretében. Misi le is csapott a játékra, és jutalma egy fém jelölő lett. Aztán megrizikóztattunk egy Kemet játszmát is Lenhardt Balázs invitálására, ahol is Ádám bealudt a szabálymagyarázat közben. A negyvenöt perces játékidőt sikeresen elhúztuk két órányira, és utána úgy döntöttünk, hogy fáradt csapatunk jobban tenné, ha elfoglalná a szállását a szomszéd városban, és holnap, kipihenten folytatnánk a felfedezést.

 

Oberhausen alig fél óra autóútra volt Essen-től, és a szálloda is remek választásnak bizonyult. Gyönyörű szobák, kényelmes ágyak. Több se kellett a megfáradt vándoroknak. Egy gyros után és egy kis próbajátékkal a galaxis körül és a rockbandák földjén, nyugovóra tértünk.

Teljes cikk: [ 1 2 3 4 ]