Ismertető – Oldal 8 – Győri Társasjáték Egyesület

Flash Point: Fire Rescue

2016.01.05.2016.01.07.Varga Balázs

2001. szeptember 11-én 343 New York-i tűzoltó veszett oda az Ikertornyoknál. Három évvel később elindult Denis Leary főszereplésével, a hős tűzoltóknak emléket állító, hét évadot megélt Ments meg (Rescue me) c. amerikai televíziós sorozat. Manapság a 2012-ben debütált Lángoló Chicago (Chicago Fire) tarja lázban a tűzoltós filmek szerelmeseit. Valamint, még nem beszéltünk azokról a hollywoodi filmekről (Pokoli torony, Lánglovagok), amelyek kisebb-nagyobb sikerekkel a hős tűzoltók életét és munkáját mutatták be.
Egy biztos, manapság, amikor a társasjátékozás reneszánszát éli, és egyre népszerűbb Magyarországon is, egyre több ember fedezi fel azt, hogy van élet a Gazdálkodj okosan-on és a Ki nevet a végén?-en túl. A kooperatív játékok pedig egyre kedveltebbek. E játékok lényege, hogy a játékosok egymással/egymásért vannak, összefogás/összedolgozás nélkül pedig nem fognak tudni nyerni.
Kevin Lanzing 2011-ben alkotta meg Flash Point: Fire Rescue nevű kooperatív tűzoltós társasjátékát, amely ma már a második kiadásnál tart, bizonyítván népszerűségét. A játékhoz azóta számos kiegészítő is megjelent, mi azonban most az alapjátékot fogjuk bemutatni.

A játékot 1-6 játékos játszhatja. Tűzoltókat alakítunk, és célunk, hogy kimentsünk az égő épületből hét áldozatot, mielőtt az épület leégne vagy összedőlne. Ha ez sikerül, megnyertük a játékot, ha nem, vesztettünk.
A játék egy kétoldalas játéktáblát tartalmaz, tehát az elején eldöntjük, hogy melyik oldalával játszunk. Ezután, ha nem a családi verzió mellett döntünk, akkor szerepet választunk. Nyolc specialista kártya található a dobozban, mindegyik specialista rendelkezik egy rá jellemző speciális tulajdonsággal. (Egyszerre mind nem lehet a pályán, mivel a játék max. hat fővel játszható. Arra viszont lehetőségünk van, hogy játék közben lecseréljük a karakterünket egy másikra.) Ezután a játék nehézségi szintjétől függetlenül robbanások sorozatát hajtjuk végre a játék szabályainak megfelelően (itt jegyeznénk meg, hogy a játék angol nyelvű szabályismertetővel rendelkezik, de az alapjátékhoz az internetről letölthető a magyar nyelvű szabálykönyv is). Ezután felhelyezzük a veszélyes anyagokat, amelyek tovább nehezítik a játékot és még nagyobb lesz a robbanások esélye, mint a családi verzióban. Majd, ezt követően felkerülnek az áldozatokat (POI) jelölő kis kék körlapok (kérdőjellel felfelé). Az áldozatok némelyike téves riasztásként funkcionál (magyarán nincs a körlap másik oldalán semmi). Az ajtókat ne felejtsük el feltenni, mint ahogy a mentő-és a tűzoltóautót sem. Végül mindenki elhelyezi a tűzoltó bábuját egy neki tetsző mezőn az épületen kívül – és kezdődhet a játék.
Először a kezdő játékos végrehajtja az akcióit (léphet, füstöt/tüzet olthat, ajtót nyithat/csukhat, áldozatot kereshet (ez ingyenes, nem kerül akciópontba) és cipelheti őket. Ezután dob. Két dobókockával dobunk, egy hatoldalú pirossal és egy nyolcoldalú feketével. A dobókockák adják meg azt a koordinátát, ahová le kell helyeznünk egy füstjelzőt, de ha az adott mezőn már található ilyen, vagy a szomszédos mezőn tűz van, akkor átfordítjuk a tűz oldalára. Ha viszont egy tüzes mezőt dobunk ki, bekövetkezik a robbanás. A robbanás négy irányba terjed (fel, le, balra és jobbra, átlósan sosem). Ennek több következménye is lehet. Ajtók robbanhatnak be (le kell őket venni a tábláról), falak sérülhetnek (fekete kockát kell rájuk tenni, ha két darab fekete kocka van a falon, az beomlott, szabad rajta az átjárás, persze ilyenkor a tűz is átterjed), füstjelzők fordulhatnak át tűzjelűvé, elveszíthetjük az áldozatokat, illetve kiüthetjük a tűzoltókat (aki ilyenkor kikerül a mentőre és újra be kell jönnie az épületbe). Arra mindig figyeljünk, hogy három POI jelzőnek kell minden esetben fent lenni a játékmezőn, dobókockákkal kell kidobni a koordinátáit. Ha tűzjelzős mezőt dobunk ki, akkor a táblán található nyilak útját követve a legközelebbi üres, füst vagy veszélyes anyagot tartalmazó mezőre helyezzük le. POI jelző kétféleképpen kerülhet ki az épületből: kivittük vagy elvesztettük. Miután a játékos köre véget ért, a következő tűzoltón a sor. Ebben a verzióban már megjelenik a tűzoltó-és a mentőautó. Előbbi a tűzoltást segíti, utóbbi pedig azt a célt szolgálja, hogy az áldozat csak akkor számít kimentettnek, ha elcipeljük a mentőautóhoz. A járművekkel utazhatunk is, az autókra való felkapaszkodás és a leszállás nem kerül akciópontba, de az utazás a járművekre vonatkozó akciópontok levonását vonja maga után. Olykor azonban szükség van erre, ha például az épület másik oldalára akarunk gyorsan eljutni.
A játékot akkor nyerjük meg, ha sikerül hét áldozatot kimentenünk, mielőtt az épület leég (elfogynak a füst/tűz jelzők), összedől (elfogynak a fekete kockák) vagy bent ég négy áldozat. Ha utóbbi három feltétel valamelyike előbb teljesül, mint hogy kihoznánk a hetedik áldozatot, vesztettünk.

A játék tartalma:

Egy kétoldalas játéktábla
6 tűzoltóbábu (az új kiadásban már tűzoltófigurákat formáznak)
33 fenyegetésjelző (egyik oldalon tűz, másikon füst)
18 POI jelző (12 áldozat és 6 téves riasztás)
24-24 sérülés jelző ill. tűzfészek jelölő
21 akciójelző
8 ajtójelző
3 gyógyítás jelző
6 gyúlékony anyag
2 jármű (tűzoltó-és mentőautó)
6 játékos kártya a tűzoltók színeiben (piros-fehér-zöld-sárga-kék-narancs)
8 specialista kártya (Kapitány, Felcser, Képalkotó technikus, Haboltós, Veszélyes anyag elhárító, Mentési specialista, Tömlőkezelő, Általános tűzoltó)
2 dobókocka (piros D6 és fekete D8)

A Flash Point: Fire rescue jó szórakozást nyújt családoknak, baráti társaságoknak egyaránt. Ajánlott a kooperatív játékokkal most ismerkedőknek, az ilyen típusú játékokat kedvelőknek és azoknak is, akik szeretnének bátor tűzoltók bőrébe bújni, a végén hősként ünnepeltetni magukat és persze társaikat.

MOW – Kerüld a büdös teheneket!

2015.12.15.2015.12.16.Rempi

A Mow egy könnyed parti kártyajáték, amiben az a célod, hogy a lehető legkevesebb büdös tehenet tereld be a karámodba. Hogy mennyire szaglik egy ilyen jószág? Azt a kártyán látható legyek száma határozza meg. A játék több körből áll, és az veszít, akinek előbb gyűlik össze száz, vagy annál több legye.

A játék kezdetekor minden játékos kap öt kártyát a kezébe, a maradék lesz a húzó pakli. A kártyákon számok vannak feltüntetve nulla és tizenhat között. Ezekből a kártyákból kell csordát építeni úgy, hogy a játékosok szépen sorban, a lerakott kártyá(k)nál nagyobb, vagy kisebb számértékű lapot tesznek le a sor egyik végére. Nem muszáj „szomszédos” számnak lennie, azaz egy 7-es mellé nem kell 6-ost (vagy 8-ast) rakni, csak az a fontos, hogy a számsornak sorrendhelyesnek kell lennie, azaz nem lehet beszúrni kártyát a sorba (persze van kivétel is, de erről picit később).

A kezdő játékos – akinek a legfrissebb az emléke egy igazi tehén látványáról – lerak egy kártyát, majd a maradék pakliból húz egy új kártyát, hogy mindig öt lap legyen a kezében (hihetetlen, hogy hányszor el tudjuk felejteni a húzást). A következő játékos lerak a lap mellé egy nagyobbat, vagy kisebbet, húz, majd jön a következő játékos, és így tovább. Aki nem tud lapot lerakni, azé a csorda; összeszedi a lerakott kártyákat, és maga mellé teszi őket (ekkor még nem kell legyeket számolni)! Illetve, taktikai megfontolásból be lehet terelni egy csordát a karámba, például ha nem túl bűzös a helyzet…
Amikor már nincs több kártya a húzó pakliban, akkor az épp’ aktuális csorda lesz az utolsó. Miután ezt is beterelte valaki, akkor jöhet a legyek megszámlálása, és összesítése egy papírlapon (a játékhoz adtak papírt és ceruzát is – a Mow Big Box esetében).

Vannak speciális tehenek is. Például van a tolakodós fajta, aki két már lerakott lap közé befurakszik, de csak akkor, ha van még közte (szám)hely, azaz egy 6-os és 8-as közé bemehet, de 6 és 7 közé már nem, mert nincs neki helye. De van olyan is, aki másik tehénre lép fel, netán nem kell helyette húzni lapot, és innentől már csak négy lapból játszhatunk.

Még annyit, hogy két paklit kapunk, a zöld betűs hátlapú MOW csomagot 2-5 játékos esetében használjuk. Amennyiben ennél többen vagyunk, akkor keverjük bele a sárga paklit is (persze kevesebb játékosnál is bele lehet keverni, csak úgy gyorsan meglesz a 100 légy. Azaz játsszátok 200-ig!!! 🙂 )
A játékban van egy beépített kiegészítő kellék is, amit használjatok bátran. Ez egy fényérzékelő és egy hangszóró, ami ha bekapcsol, tehénbőgést hallat! Pompás aláfestő hangot biztosít miközben játékostársunk betereli a marhákat a karámba és nincs is annál jobb, mint nézni a szomszédos asztalnál ülőket, akik a hang forrását keresik!

Nagyon jó kis könnyed és vicces társasági játék, nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek!

Puerto Rico – a modern klasszikus

2015.12.02.2015.12.27.Varga Balázs

A Manhattan nevű játékkal 1994-ben az Év Játéka díját elnyerő (ami még egyszer sikerült, 2006-ban a Thurn und Taxis-zal) német Andreas Seyfarth 2002-ben megalkotta az Eurogame-ek krémjét, Puerto Rico néven. Bár e játék nem nyerte el az Év Játéka díját (a Villa Paletti nevű ügyességi játék elhappolta előle a címet), azért Seyfarth úr így sem panaszkodhat, mivel a Puerto Rico megjelenése óta rengeteg elismerést bezsebelt. Jelenleg az ötödik pozíciót foglalja el a Board Game Geek listáján, ami igazán előkelő, tekintve, hogy egy 13 éves játékról van szó.

A Puerto Rico egy kereskedelmi játék, és ahogy az ilyen társasoknál ez lenni szokott, itt is vásárolunk, termelünk, feldolgozunk, eladunk, és fejlesztünk. A különféle karakterek, az egyedülálló mechanizmus, a minimálisnak mondható szerencsefaktor, a gondolkodás, előre tervezés adják ennek a kiváló játéknak a lelkét. A szabálykönyv első olvasásra talán bonyolultnak tűnhet, de a videó megosztókon található, zömében angol nyelvű bemutatók felgyorsíthatják a szabályok megtanulását. Ha pedig egyszer elkezdünk vele játszani, egy idő után egyre jobban megértjük a mechanizmust és egyre gördülékenyebbé válik a játék.

De miről is szól a Puerto Rico?

A játék elején mindenki kap egy „szigetet”, ahová a játék folyamán fel kell építenie különféle épületeket, illetve ültetvényeket. Ezeket a lapkákat azonban működővé kell tenni a telepesek segítségével. A működő ültetvények és épületek (kivétel a kukorica, annak nincs épülete) elkezdenek nekünk termelni. A terményeket pedig eladhatjuk a Kereskedőházban pénzért (a játékban dublonnak hívják, és nem osztogatják ingyen) vagy behajózhatjuk őket győzelmi pontokért. Szerepek választásával tudunk szert tenni az ültetvény- és épületlapkákra, a telepesekre, illetve tudunk termelni, eladni és behajózni. Minden szerepnek van egy speciális tulajdonsága, amit csak az a játékos kap meg, aki az adott körben azt a szerepet húzta. A játék előre haladtával gondosan meg kell terveznünk akcióinkat, nehogy kitoljunk saját magunkkal és előnyhöz juttassuk az ellenfeleinket. A Puerto Rico tehát inkább egy saját magának építő és jó stratégiával a többiek fölé kerekedő játék, nem pedig a másikkal kitolós, persze ilyenre azért itt is sor kerül. A játék háromféleképpen érhet véget: elfogyhatnak a győzelmi pont-jelzők vagy a telepesek, illetve valaki teljesen beépíti a szigetét épületekkel. Ezt követően jön a számolás (nem csak a győzelmi pont-jelzők számítanak) és a végén, aki több pontot gyűjtött össze, az a győztes. Pontazonosság esetén pedig meg kell nézni, kinek maradt több termény a szigetén (minden termény egy pontot ér).

Ez így pár sorban leírva nem tűnhet talán túl bonyolultnak, de azért nem ilyen egyszerű az egész. De előbb nézzük meg a játék tartalmát:

5 db játéktábla, amelyen 12-12 hely van az ültetvények és az épületek számára, illetve a 7 szerep rövid leírása (tehát max. 5 játékos játszhatja a Puerto Rico-t)
1 kormányzókártya (ez jelzi, hogy az adott kört ki kezdi)
8 szerepkártya (1-1 ültetvényes, építész, polgármester, iparos, kereskedő, kapitány, illetve 2 aranyásó)
1 banktábla (ide kerülnek az ültetvény- és épületlapkák, illetve a dublonok)
49 épületlapka (5 db nagy épület, 20 db feldolgozóüzem és 2×12 db kis épület)
54 dublon (46 db egydublonos, 8 db ötdublonos – kerek)
58 db ültetvénylapka (8 db kőbánya és 50 db ültetvény: 8 kávé, 9 dohány, 10 kukorica, 11 cukor és 12 indigó)
1 db telepes hajó (az Óvilágból érkező telepesek számára)
100 db telepes (kis barna korongok)
1 db kereskedőház (itt lehet dublonért eladni az árukat)
50 db áru (hordócskák): 9 kávé (sötétbarna), 9 dohány (világosbarna), 10 kukorica (sárga), 11 cukor (fehér) és 11 indigó (kék)
5 db kereskedő hajó (ezeken hajózzuk be az árut győzelmi pontokért)
50 db győzelmi pont-jelző (32 db egypontos, 18 db ötpontos – hatszögletűek)

A játék menete

Az elején kiválasztjuk a kezdő játékost, ő maga elé teszi a Kormányzó lapkát, majd választ egy szerepkártyát és végrehajtja annak cselekedetét. Ezután az óramutató járásával megegyezően a többi játékos is ugyanezt teszi. Azonban minden szerepkártya rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, amit csak a kártyát kiválasztó játékos alkalmazhat (pl. az ültetvényest választó játékos ültetvény helyett elvehet kőbányát). Amikor mindenki végrehajtotta a cselekedetet, a következő játékos (a kormányzótól balra ülő) választ egy szerepkártyát és megint végrehajtja mindenki a cselekedetet és ez így megy mindaddig, amíg az utolsó játékos is sorra kerül. A ki nem választott szerepkártyákra felkerül 1-1 dublon, majd a többi szerepkártya visszakerül melléjük. Ezután a Kormányzó kártya tovább vándorol a következő játékoshoz (jön a következő esztendő) és ezt a kört ő kezdi. Lényegében elölről kezdődik minden, de minden egyes esztendőben attól függően, hogy ki a Kormányzó, változik a sorrend a játékosok között, ami sok taktikázásra ad lehetőséget. A játék menetét hosszasan lehetne még sorolni, belemenni a taktikai részletekbe, de az interneten vannak fórumok (főként angol nyelven) ahol ezeknek utána tudunk nézni, nem beszélve a bemutató videókról. Taktikai érzékünk pedig annál fejlettebb lesz, minél többet játszunk ezzel a játékkal.

A Puerto Rico játék hossza játékos létszámtól (2-5 játékos részére) és játék közbeni gondolkodási időtől függően másfél-két óra között mozoghat, szabálymagyarázattal (ha új játékossal játszunk) két és fél óra is lehet. Ajánlott elsősorban euro gamereknek, továbbá olyanoknak, akik szeretik a gazdálkodós- gondolkodós- stratégiai játékokat és örülnek, ha nincs a játékban dobókocka, ami lényegesen csökkenti a szerencsefaktort.
A ma kereskedelmi forgalomban kapható Puerto Rico tartalmazza a Nemesek és az Új épületek kiegészítőket is, amelyekkel még izgalmasabbá tehető ez az amúgy sem unalmas játék.

Mr. Jack – Itt a gyilkos, hol a gyilkos?

2015.12.01.2015.12.05.Ákos

Kapjuk el a Hasfelmetszőt!

Mindenki hallott már Hasfelmetsző Jackről, a viktoriánus kor rettegett, titokzatos sorozatgyilkosáról. Sosem fogták el, és mind a mai napig a bizonytalanság és misztikum lengi körül, hogy valójában ki is lehetett. A Mr. Jack társasjátékkal azonban megpróbálhatjuk kideríteni, hogy ki az igazi gyilkos a Hasfelmetsző álarca mögött.

A Mr. Jack társas könnyedsége mellett bizony komoly logikai, memória és taktikai játék, amiben két játékos egymás ellen küzd. Az egyikük a nyomozó, míg a másik a Hasfelmetsző szerepébe bújik, és nyolc körön keresztül próbálják elérni a céljukat. Hasfelmetsző célja, hogy elmeneküljön bármi áron, a rendőr pedig megpróbálja őt lefülelni és elkapni. A játék mechanizmusa nagyon egyszerű, és pörgős. Vágjunk is bele!

A játék elején a játékosok eldöntik melyikük lesz a rendőr, és melyikük Jack. A nyomozó akkor nyer, ha kitalálja, hogy melyik szereplőnek a bőrébe bújt Hasfelmetsző Jack és amint erre rájön, a megfelelő bábura rálépve elkapja ellenfelét. A gyilkosnak az a feladata, hogy azt a karaktert, akit a vörös hátlapú kártyacsomagból az elején kihúz, úgymond a névtelenség homályában tartsa. Amennyiben a nyomozó tévesen vádol meg egy karaktert, akkor bizony Jack győz. Igyekeznünk kell, mert a gyilkos akkor is meglóghat, ha a nyolcadik fordulóig nincs megvádolva senki. Ha Jack okosan játszik, azzal is nyerhet, ha a táblán található négy kijárat egyikénél el tudja hagyni a negyedet, és higgyétek el, ez a legkevésbé egyszerű feladat.

A Mr. Jack táblája London szegénynegyedébe, Whitechapelbe visz minket. A bábukkal történő haladást házak, sikátorok nehezítik, az utcák kivilágításáról régi, könnyen kialvó gázlámpák gondoskodnak. Persze, lehet akár gyorsan is haladni, ha a város alatt futó csatornákba vivő csatornafedelekhez lépünk… De menjünk szép sorjában.

Míg a házak és lámpák átjárhatatlan területek, addig a csatornafedél alternatív lehetőséget nyújt közlekedésre, mivel egy mozgásért két csatornafedél között lehet közlekedni. A lámpa annyi segítséget nyújt a nyomozónak, hogy fényt ad a körülötte lévő mezőkre. Amíg Jack látszik, vagyis áll mellette valaki, vagy egy lámpa fénykörében áll, addig nem hagyhatja el Whitechapelt (ahogy a játék összes szereplője is csak így látható). Azzal, hogy Jacknek minden kör végén be kell jelentenie, hogy látszik-e vagy sem, nem csupán a nyomozót segíti, hanem akár keresztbe is tehet a játékostársának, ugyanis a többi karaktert is gyanúba keveri. Ha jól helyezkedik bábujával a Hasfelmetsző játékosa, akkor a sok ártatlan közt megbújhat, míg ha elvéti a lépést hamar leleplezi magát a nyomozó előtt.

A játékosok minden fordulóban négy zöld hátlapú kártyán ábrázolt karaktert aktiválhatnak: kettőt a nyomozó és kettőt a Hasfelmetsző játékosa. Minden egyes aktivált karakternek kötelező legalább egyet mozognia, ezzel jelképezve, hogy nyomokat keres, és aktiválnia kell a szabálynak megfelelően a karakter különleges képességét is.

Az utcákon nyolc, különböző képességű szereplő kap helyet. A karakterek kitalált, de híres személyek, ilyen Sherlock Holmes, Dr. Watson vagy épp Lestrade nyomozó. Mindegyiknek van valamilyen különleges képessége, mellyel segítheti, vagy épp hátráltathatja a nyomozást attól függően, hogy ki aktiválta a karaktert.

A különleges képességek nagyon változatosak. Van, amivel a rendőrségi kordont lehet átrakni, van, aki világítani képes, és olyan is, aki a házakon is átmehet. Mint láthatjuk, mindegyik karakter hasznos tud lenni bármely játékosnak. A negyedet viszont csak az az egy karakter hagyhatja el, aki a tényleges gyilkos, és a szökésének a körét úgy kezdte, hogy a karakter nem látszott. Természetesen a rendőrségi kordon mellett nem lehet elhaladni, tehát nyitott kapunál léphet csak meg… Ugye, hogy nem könnyű?

A láthatóság kérdése fontos momentum a játékban, azzal tudjuk szépen egyesével, vagy akár csoportosan kizárni a gyanúsítottakat ezzel szűkítve a hurkot gyilkosunk nyaka körül. De, hogy a nyomozóknak se legyen könnyű, a negyedik körig minden kör végén kialszik egy lámpa Whitechapelben.

Egy játék nagyjából fél óra alatt befejezhető, de garantált, hogy az ember újra játszani akar majd utána. Mivel mindig más és más a gyilkos, soha nem lesz unalmas a társas. Meg kell említeni, hogy készült egy kiegészítője is, amivel öt új, egyedi képességekkel rendelkező karaktert kapunk. Ezeket a szereplőket felrakhatjuk a többiek helyére a táblán, szóval az eredeti nyolc, az alapjátékban felhasznált karaktert leválthatjuk velük.

Mindent összevetve és többszöri kipróbálás után azt kell, mondjam, hogy a Mr. Jack egy nagyon jó, könnyed játék, ami garantáltan megmozgatja azokat a kis szürke agysejteket, és bárkinek nagyszerű szórakozást biztosít.

Mi a Szerepjáték?

2015.11.27.2015.11.28.Ákos

Mindenki elképzelte már, milyen lehet egy film vagy könyv főszereplőjének lenni, esetleg álmodoztunk, hogy mi mit tennénk a hős helyében. Másképp döntöttünk volna? Vagy éppen ugyanúgy döntöttünk volna, csak más okból? Egyáltalán, milyen érzés nagybetűs Hősnek lenni? Mindenkiben ott lapul a vágy, hogy kipróbálhassa magát más helyzetekben és szerepekben, és ennek a vágynak a hatására alakult ki a szerepjáték.

Az első szerepjátékok egyikét, mely a D&D (Dungeons & Dragons) néven látott napvilágot, Gary Gygax és Dave Arneson készítette még 1974-ben. Azóta persze többen többféle verziót csináltak a vállalkozó kedvű alkotók, és mind világ, mind stílus tekintetében széles körben lefedték a közönség igényeit. A cél mindvégig ugyanaz maradt; a Hős bőrébe bújva többek társaságában szórakozni.

Ha ez a cél megfogalmazódik valakiben, akkor felmerül a következő kérdés is; hogy hogyan is kell szerep-játékozni?

Először is a játékosoknak el kell dönteniük, hogy melyik világon, aztán pedig ki kell találniuk, hogy mivel szeretnének játszani. Hős lovagot, pofátlan tolvajt vagy éppen egy tudós varázslót akarnak alakítani? Ha ezt eldöntötték, meg is van az úgynevezett karakterük, amivel tudnak játszani, ez a képzelt személy az adott világban a játékos megfelelője. A játékosokon kívül szükséges még egy úgynevezett Kalandmester is, aki felügyeli a játékot. Ő az, aki megjeleníti és élettel tölti meg a világot, amiben a Karakterek léteznek. Ha mindezek megvannak, akkor már indulhat is a játék! Az izgalmat pedig legtöbbször nem csak a mesélő, de maguk a játékosok is biztosítják maguknak azzal, hogy mikor mibe keverednek. Persze semelyik akadályt és problémát nem tudják megoldani automatikusan, hiszen az úgy unalmas lenne. A karakter Képzettségeire vagy Tulajdonságaira kell próbákat tenni, általában valamilyen kocka vagy kártya rendszert használva. Ennek módját általában szerepjátékos szabálykönyve válogatja.

Ezek a szabálykönyvek/rendszerek azok, amik működtetik a játékot. Ha valamilyen tudást vagy képzettséget akar használni a karakter, de még akkor is, ha harcol valamivel, bizony-bizony próbát kell tennie. Van, ahol különböző oldalú kockákat használnak ehhez, de van olyan rendszer is, ahol francia kártyával oldják meg. Van ahol az a jó, ha nagyot dobunk/húzunk, és van, ahol a legkisebb a nyerő. Ezt is szabálykönyve válogatja, de az élmény mindegyiknél ugyanolyan jó lesz.

Amíg a rendszer a játék mechanikáját, addig a Kalandmester a játék stílusát adja, merthogy többféleképpen is lehet mesélni; horror, kaland, vígjáték a fő vonal, vagy esetleg egy bűnügyre megoldást kereső a kaland? Ezek a kalandok különböző hosszúságúak lehetnek, az akár pár órás gyors játéktól egészen az olyanig, amit a kedvenc karakterekkel hosszú évekig játszanak. Ez csak a Kalandmestertől és a Játékosoktól függ, na és persze a szabadidejüktől.

Könnyen látható, hogy a szabadidőn kívül, egyedül a mesélő és a játékosok képzelete szab határt a játéknak. Két teljesen egyforma mesélés sosem lesz, hiszen ahogy a Kalandmester is átrendezi a mesélése színpadját, a játékosaik is bármikor felrúghatják a kaland elképzelt menetét egyedi játékstílusukkal. Egyedi ízt ad minden játékélménynek az, hogy a Kalandmester, csakúgy, mint a játékosok, többféleképpen alakíthatják karaktereiket. Van olyan játékos, aki a karakterét arra használja, hogy a kalandot megoldja, így maga a karakter kijátszása csak másodlagos. Kijátszás alatt nem színészkedést, hanem a kaland alatt adott reakciókat értjük, amit a játékos megjelenít. (Például, ha a kleptomániás tolvajnak eszébe sem jut ellopni a megbízó ökölnyi gyémántját, mert az nem passzol a kaland megoldásába… 🙂

Így elérkezünk egy másik fajta szerepjátékhoz, ahol a játékosoknak az a fontos, hogy a karakterük cselekedetei megegyezzenek azzal a koncepcióval, amit a játékos megálmodott. Ebben a játékstílusban az is előfordulhat, hogy a játékos akár magát a kalandot is feláldozza, ha a karakter hozzáállása ezt kívánja meg. Persze ne csak szélsőségekkel foglalkozzunk, hiszen van ezeknek a játékstílusoknak különböző mértékű kombinációja.

Ne feledjétek, ami a legfontosabb a szerepjátékban az a közös szórakozás élménye, a jó hangulatú együtt eltöltött délután… És persze a megbízó ökölnyi gyémántja. 😀

Ha a cikk után kedvet kaptál valamilyen szerepjátékhoz, bármikor szeretettel – és kalanddal – várunk klubnapjaink valamelyikén.

Space Hulk: Kopp-kopp! Mi lapul a roncs mélyén?

2015.11.17.2015.11.30.Roland

A 41. évezredben járunk egy nyomorúságos jövőben, ahol a szegénység, a pusztulás, az elnyomás és a szenvedés jellemzi az emberek hétköznapjait. Idegen lények és szörnyek törnek életükre, varázslók és különös mutánsok tűnnek fel körülöttük, és csak abban bízhatnak, hogy a távoli Terrán a – 10000 évvel ezelőtt halálos sebet kapott, létfenntartó trón-protézisbe kényszerült, – halhatatlan Istencsászár meghallgatja fohászaikat és megsegítésükre elvezeti hozzájuk nagyszerű harcosait, az Űrgárdistákat (Space Marines).

Ezek a genetikailag módosított harcosok az emberiség létezésének alappillérei: erejük száz emberével ér fel, kettős tüdejük még a legritkább, mérges gázokkal teli levegőből is elég oxigént képes kiválasztani, második szívük, különlegesen finom érzékeik félelmetes harcossá teszik őket. Seregeik folyamatos háborúban biztosítják az emberi faj védelmét, túlélését. Sajnos azonban a Birodalom ellenségei számolatlanul özönlenek, különösen a félelmetes, közös tudat által irányított szörnyű gyilkológépek: a Tyranidák!

Ezek előőrsei, az alakváltásra is képes génorzók, beférkőznek az emberek közé, a városok alatt bonyolult fészek-rendszereket építenek ki, a szülőket megmérgezve saját, ocsmány fattyaikat velük neveltetik fel. Ezek a génorzók megfertőznek minden lehetséges élőhelyet és parazitaként felhasználják és átalakítják a emberi testeket. Egyik bolygóról a másikra utazva az űrhajók legénységét is elemésztik és a semmiben sodródó roncsokon várják, hova veti őket majd a sors…

Ezeket a sodródó roncsokat és elnéptelenedett aszteroidákat hívják űrszemétnek (space hulk) és az űrgárdisták egyik osztaga épp egy ilyen felderítését, átvizsgálását és megtisztítását kapta parancsba. Vajon találnak túlélőket? Talán elveszettnek hitt ereklyéket? Vagy csak a pusztulás vár rájuk is?

A Space Hulk első változata még 1989-ben jelent meg, azóta több módosított verziót is kiadtak, de alapvetően a célja és a témája nem változott. A játékot nagyrészt titokzatossága és aszimmetrikus mechanikája teszi izgalmassá és változatossá. Az előre megadott küldetéseket 2 játékos játszhatja: egyikük a hajóra lépő űrgárdista különítményt vezeti, a másik a hajón elburjánzott idegen lényeket. Az űrgárdisták néhány fős csapatára minden sarkon túl újabb és újabb génorzó csoport várakozik. A küldetéshez kapcsolódik egy felvezető történet, ami előkészíti a játék hangulatát. Leírásában megtaláljuk a modulokból összeállítható pálya rajzát, rajta az űrgárdisták illetve a génorzók belépési pontjaival, az ajtókkal és egyéb kiegészítő tárgyakkal. Ezen kívül itt találjuk a küldetés célját és speciális szabályait is, illetve az űrgárdista különítmény tagjainak felsorolását.

A játék körökre oszlik. A köröket mindig az űrgárdista játékos kezdi azzal, hogy kihúzza mennyi parancs pontot használhat ebben a körben, ezután akciókat hajthat végre modelljeivel. Minden modell 4 akció ponttal rendelkezik, ezeket felhasználva mozoghat, lőhet, ajtókat kezelhet, harcolhat, esetleg készültségbe helyezheti magát, hogy az ellenfél későbbi tetteire reagálhasson. Ha ennyi akció pont nem lenne elegendő, a parancs pontokból kiegészíthető, de utóbbiak száma körönként max. 6 lehet. Ráadásul ezek az ellenfél fázisában is felhasználhatók soron kívüli cselekedetre, ami sokszor sorsfordító lehet. A parancs pontok számát a tyranida játékos csak a kör végén tudja meg, így ez mindig egy potenciális veszélyfaktor. A modellekkel lőni és közelharcban támadni is lehet, akár többször is, amíg van akció pontjuk. Az űrgárdisták modelljei rendelkeznek különféle extrákkal is, mint pl. a lángszóró (Heavy Flamer), ami igazi tömegpusztító fegyver, hiszen egy egész termet képes lángba borítani. Hasonlóan durva fegyver a sorozatvető gépágyú (Assault Cannon), ami rengeteget lő és úgy viszi át a génorzók páncélszerű bőrét, hogy öröm nézni! Míg az alapfegyverrel (Storm Bolter) 6-os, ismételt lövésnél 5-ös dobással lehet megölni egy ellenséges modellt, addig pl. egy lángszóró jól sikerült lövésével akár 9 vagy még több modell is elpusztítható, 2-es vagy nagyobb értéket dobva. Sajnos a komolyabb, pusztítóbb fegyverekben limitált a muníció, így azt is be kell osztani. Az osztagokat őrmesterek vezetik, akiknél pajzs vagy speciális páncéltörő fegyver is lehet és hatékonyabban harcolnak, illetve bizonyos küldetésekben játékba hozható egy pszi-használó is, aki mentális erejével támogatni vagy pusztítani tud. Az Űrgárdista játékos köre időre megy, így nincs sok lehetőség a gondolkodásra, cselekedni kell! Gyorsan kell döntést hozni, hogy nyomuljunk-e előre, vonuljunk vissza, támadjunk vagy inkább legyünk óvatosak!

Ezután a tyranida játékos következik. Az ő köre nem időre megy, nyugodtan tervezgetheti lépéseit. Először a küldetés által szabályozott mennyiségű erősítést teszi fel a táblára az előre rögzített belépési pontokon, jelzők formájában. Ezek a jelzők 1-3 génorzó modellt rejtenek egészen addig, amíg gazdájuk fel nem fedi őket, illetve egy űrgárdista meg nem látja őket. Addig is 6 akcióponttal mozoghatnak és kezelhetik az ajtókat, de támadni nem tudnak. Felfedéskor kell felhelyezni a tényleges génorzó modelleket és ha a jelzőt addig még nem aktiválták, ezekkel lehet máris cselekedni. A génorzóknak szintén 6 akció pontjuk van, sokkal mozgékonyabbak, mint a marinok és közelharcban is sokkal veszélyesebbek, de lőfegyverük nincs. Utánpótlásuk szinte végtelen, ahogy telnek a körök, egyre csak többen és többen lesznek, és úgy fogy az űrgárdisták esélye is a feladat teljesítésére. Szerencsére sosem lehetnek többen a pályán, mint 22-en! Szerencsére…
A génorzók mind egyformák, azonos képességekkel, a gyilkolás ösztönös vágyával, 4 karmos kézzel – amely a legkeményebb páncélt is képes feltépni, – és félelmetesen gyorsak. A nehezebb küldetésekben játékba hozható a fészküket irányító vezérük is, ami méretében és erejében is nagyobb, szívósabb náluk. Míg a játékban szereplő bármely modellt el lehet pusztítani egyetlen sikeres találattal (igaz általában csak 6-os, néha 5-ös dobásra), a fészekúr elpusztítása csak két egyidejű találattal lehetséges, de immúnis a pszi támadásra és a lángszóróra is – tehát nagyon is kemény ellenfél!

Mindebből látszik, hogy a két játékos feladata, valamint rendelkezésükre álló eszközeik és az általuk ismert információk is mennyire különbözőek. Kihívást igazából ez az űrgárdista játékosnak jelent, ezért akkor az igazi az eredmény, ha a résztvevők kétszer játsszák le ugyanazt a küldetést, váltott szerepekben. A játék még kezdők számára is gyorsan tanulható, nem nyúlik túlságosan hosszúra, a körök előrehaladtával pedig egyre izgalmasabb lesz. Egy-egy játék 30-45 perc alatt véget ér, így marad idő a szerepcserés visszavágóra is.

A moduláris térkép szépen kidolgozott, a rajta felállított ajtók és a figurák abszolút térbelivé, átélhetővé változtatják a szűk acélfolyosókat. Ha valaki a figurás játékok vagy a modellezők világából érkezik, bátran fesse ki a gyárilag egyszínű piros illetve kék figurákat, még szebbé, látványosabbá téve ezzel az egész játékot!

Aki szereti a Warhammer 40,000 univerzumot, annak ez szinte kötelező játék – bár beszerzése egyáltalán nem könnyű. Egyesületünk abban a szerencsés helyzetben van, hogy ajándékba kaptunk egy tökéletes állapotban lévő dobozt, így bárki kipróbálhatja Győrben, a klubnapjainkon és nyílt rendezvényeinken is a játékot.

Firefly – az űr-western játéka

2015.11.16.2015.11.17.Rempi

A távoli jövőben a Föld már nem tudta ellátni az emberiséget (igazából már csak egy puszta sivatag az egész), ezért az emberek kirajzanak az űrbe, egyre több és több bolygót kolonizálva. A központban élőknek jó soruk van, a Szövetség vigyáz rájuk. De akik a Gyűrűben élnek… őrájuk több veszély és les: nehéz a megélhetés, idegen betegségek ütik fel a fejüket, vagy éppen egy portyázó Fosztogató csapat próbálja felkoncolni őket…
Ebbe a nem túl szép világba csöppen bele a játékos, egy Firefly osztályú teherhajó kapitányaként. A feladat egyszerűnek hangzik: fogadj el munkát, repdess az űrben, add le a munkát, majd markold fel az érte járó jutalmat. Igen ám, de nem minden munka legális, valamint vannak olyanok is, amelyekért a legénységed bizonyos tagjai akár ott is hagyhatnak!
A játéktér elég nagy, főleg a kiegészítőkkel. Azokkal óriási. Az alapdobozban 4 Firefly, 1 Szövetségi cirkáló és 1 Fosztogató hajó kapott helyet. Ezek közül természetesen csak az első néggyel lehet játszani (a különbség pedig csak a színükben van), a másik kettő pedig a békés csempészéletünk megkeserítésére van.
Maga a játék nagyon egyszerű, ki kell választani egy fő küldetést, amit minden játékos megpróbál megcsinálni. Ez legtöbbször három részből áll, el kell menni ide-oda, képességtesztet kell tenni (erről picit később), vagy „rosszalkodni” kell. Ezek adják a keretet a játékhoz, viszont nem érdemes azonnal nekiugrani a részfeladatoknak, mert abba könnyen beletörhet az űrbicskánk.
Ahhoz, hogy a történet egyes fejezeteit nagyobb eséllyel teljesíteni tudjuk, jobb legénységet és felszerelést kell szereznünk. Ehhez pénz kell, amit pedig a különböző munkák teljesítésével lehet előteremteni.

Munkát különböző személyektől lehet elfogadni, akik bizonyos bolygókon vannak (itt is, mint az egész játékban, visszaköszönnek a sorozatban/filmben látott karakterek: Patience, Badger, Niska). A játék kezdetekor – miután választottatok magatoknak egy kapitányt – mindenki kap egy-egy megbízást mind az öt kontakttól, ebből hármat lehet kiválasztani kezdőmunkának (és a játék folyamán mindig csak 3 munkaajánlat lehet a kezedben). Bizonyos munkáknak vannak előfeltételei, és csak akkor lehet elvállalni őket, ha ezeket tudod teljesíteni. Ezen kívül vannak legális és illegális feladatok (ez utóbbi persze jobban fizet, de ha találkozol a Szövetségi cirkálóval, akkor bizony bajban vagy), valamint sima és immorálisak. Ez utóbbi teljesítésénél a legénység minden morális tagja kap egy szomorúság jelzőt. Egy jelző esetén könnyebben elcsábíthatóak az emberek egy másik hajóra, kettőnél meg egyszerűen faképnél hagyják a kapitányt.

Az alapjátékban a munkák legtöbbje olyan, hogy menj el erre a bolygóra, vedd fel az árut, vidd el egy másik bolygóra, majd markold fel a pénzt. A jutalomból azonban a legénységnek is kell adni! A másik féle feladat pedig a rosszalkodás. Ekkor egy külön pakliból kell húzni, és az ott látható utasításokat, feladatokat kell végrehajtani.
A feladatok néha megkövetelik a legénység tagjainak a képesség próbáját. Ez három féle lehet: tárgyalás-, szerelés-, vagy fegyverpróba. Ekkor össze kell adni, hogy hány ilyen képesség birtokában van a legénység, dobni egy kockával, és ha ezek összege magasabb, mint a célszám, akkor a feladat sikerült (kocsmai verekedésnél tipikusan fegyverhasználat, lopásnál inkább szerelés próba). A felfogadható emberek között ismerős arcokat találunk: Kaylee, Stich, Wash, stb.
A legénység munkáját nagyban megkönnyíti a rájuk rakható felszerelés, ami különböző bónuszokat adhat. Itt is ismerős cuccokba futhatunk: Crow „bicskája”, vagy éppen Jayne szuper satyesza (Made by Mom)!

Mind személyzetet, mind felszerelést bolygókon lehet beszerezni, ezért a játékot érdemes egy ilyen ellátó egység mellett kezdeni.
A ’verzumot keresztül kasul be kell járnod. A bolygók között kétféleképpen mozoghatsz: vagy sodródsz egy-egy egységnyit, vagy üzemanyagot égetsz, és így gyorsabb vagy és többet tudsz mozogni, de események történhetnek veled: egy elhagyott hajót találsz, elromlik egy alkatrész a Firefly-odban, vagy éppen a Fosztogatók találnak rád. Ezeket szintén kártyákból húzod ki.
Oh, majd’ elfelejtettem: van még egy fajta munka: az istálló takarítás. Egy bolygón elmehetsz ganézni, ezért viszont csak kevés pénz üti a markod, viszont semmilyen próbát nem kell tenned!
A játék mechanikája egyszerű, egyszerűbb, mint a fentiekből kiderülhet, viszont hosszú, a főküldetésért meg kell szenvedni! Jó pár kiegészítő kijött a játékhoz, ami új pályarészeket, kontaktokat stb. adtak hozzá: lehet már kalózkodni (egymást kirabolni), vagy éppen Boba F… khm, akarom mondani fejvadászt (Jubal) játszani.
Véleményem szerint nagyon jó kis játék, nagyon jó a hangulata, főleg azok fogják szeretni, akik látták a Firefly-t!

Battlestar Galactica

2015.11.09.2015.12.08.Henrik

A Battlestar Galactica társasjátékot az 1978-as TV sorozat 2004-es újrafeldolgozása ihlette.

Az alapjáték onnan indul, ahonnan a sorozat is kezdődik. A Battlestar Galactica az egyedüli hadihajó, ami üzemképes marad a régi technológiának és egy kis szerencsének köszönhetően, miután a Cylonok (felrúgva egy régi megállapodást) megsemmisítették az ember flottát és atombombákat dobtak a 12 kolóniára. Nincs más dolgunk, mint eljuttatni a hajót és a megmaradt civil flottát Kobolra, ahol az emberiség új életet kezdhet.

A játék kooperatív, közös erőfeszítéssel, sokkal könnyebben vehetjük az amúgy elég nehéz akadályokat. Minden játékos egy Hűség (Loyalty) kártyával kezd, ami szerint ő ember, vagy embernek látszó, Cylon ügynök. Az emberek dolgát tovább nehezíti, hogy míg ők egyféleképpen nyerhetnek (el kell jutniuk 8 távolságra és még egyre, hogy elérjék Kobolt), addig a Cylon játékosok 3 úton valósíthatják meg céljaikat (berobbantják a hajó 6 helyszínét, lenullázzák valamely erőforrást, Cylon centúriókat juttatnak a hajóra, akik, ha elérik a vezérlést egyszerűen lekapcsolják azt).

A játék mechanikája egyszerű, minden játékos felhúzza az általa játszott szereplő kártyáján látható Szakértelem (Skill) kártyákat, ami után tehet egy mozgást és egy akciót. Három féle akció lehet: helyszínek aktiválása, Szakértelem kártya kijátszása vagy Viper-ben ülve Cylon űrhajók lelövése. Ha valamelyiket végrehajtotta, véget ér a köre és jön a Krízis kártya.

A Krízis kártya a kör csúcspontja. Három dolog történhet ugyanis: Cylon hajók jelennek meg a Galactica körül; egy különleges esemény történik vagy egy nehézséggel kerül szembe a legénység. A különleges eseményeknek két kimenetele lehet, amiből a kisebbik rosszat érdemes választani – kivéve, ha Cylon vagy :-). A nehézséget leküzdeni titkos szavazással lehet, ahol Szakértelem kártyákkal lehet voksolni. Minden Szakértelem kártyának van színe és egy számértéke, a szavazást ezzel lehet befolyásolni.

A játékot tovább színesíti, hogy van egy elnök és egy admirális. Az elnök Corum kártyákat húz, amivel olyan dolgokat tehet, amire a mezei legénységi tagnak nincs lehetősége. Az admirális rendelkezik 2 atombombával, amit szükséges helyzetben be tud vetni. Ezeken felül, amiért nagyon fontos a két tisztség, vannak olyan Krízis események, aminél nekik kell választani a két kimenet közül. Így mind két félnek fontos, hogy ezeket a pozíciókat birtokolja.

További izgalmi faktor, hogy félúton minden karakter húz még egy Hűség kártyát, így könnyen előfordulhat, hogy aki korábban ember volt, azt most kvázi, mint alvó ügynök ébred öntudatra.

Minden karakter egy hátránnyal, két előnnyel kezd. Ez utóbbiból az egyiket körönként egyszer, a másikat játékalkalmanként egyszer használhatja.

A Fantasy Flight Games játékbemutató videója

A játékot erősen uralja a bizonytalanság, és körüllengi a titokzatosság. Nem tudjuk, hogy a társaink közül ki Cylon, hiszen nem látjuk a Hűség kártyáját. Nem tudjuk, hogy milyen kártyával szavazott egy eseménynél, hiszen a szavazás titkos. Nem tudjuk, hogy a Krízis kártyán szereplő kimenet közül mi a másik, hiszen a kártyát csak ő láthatja. Ez az, ami igazán izgalmassá teszi a játékot.

Az alapjátékon kívül megjelent pár kiegészítő, amivel új karakterek, célok, játékmódok, tisztségek színesítik az alapjátékot, illetve feltűnik a másik megmaradt hajó a Pegazus is.

View post on imgur.com

A Battlestar Galactica az egyik legnépszerűbb sci-fi társasjáték, a BoardGameGeek.com a 30 legjobb társasjáték között tartja nyilván.

Ha érdekel a BSG világa november 21-én szombaton kipróbálhatod
Egyesületünk SCI-FI társasjáték napján!

Játékosok száma: 3-6 fő
Játékidő: 2-3 óra, de a játékosok habitusától függően 3-4 óra is lehet
Izgalmas játék, kiváló újrajátszhatóság, látványos dizájn
Kiadó: Fantasy Flight Games
A magyar nyelvű szabálykönyv itt olvasható.

A társas mellé természetesen Bear McCreary a sorozathoz írt zenéjét ajánljuk 🙂

Ticket to Ride, legyél Te is vasútmágnás!

2015.11.03.Reni

A Ticket to Ride lassan már klasszikusnak számító társasjáték. A játék könnyed menete miatt nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki mostanában ismerkedik a modern társasjátékokkal, valamint azoknak, akik könnyed szórakozást szeretnének baráti társaságukkal.

A Ticket to Ride társasjáték családban két alapjátékhoz kombinálható megannyi kiegészítő jelent már meg. Az alapként használhatók egyike Észak-Amerika vasúti hálózatát és földrajzi térképét tárja elénk, a másik Európáét.

A játékosok első dolga (a színes vagonok kiosztása után), hogy úgynevezett ‘küldetés kártyákat’ húzzanak – egy hosszabb vasúti hálózat megépítését kapják kijelölve, illetve két rövidebb közül választhatnak egyet vagy mindkettőt. A játékban az egyik cél, hogy ezeket a hálózatokat megépítsék (tehát várostól városig végig rakják a kis vagonaikkal). A Ticket to Ride díjazza a minél hosszabb városok közötti útvonalakat is, mivel pontozó rendszere a több együttes vagonért magasabb pontot ad a játék végén.

A játékosok köre kártyafelhúzásból áll, ha megvan a kellő mennyiségű és színű kártya egy-egy szakaszhoz, akkor építkezhetnek!

Igen ám, de a legtöbb útvonal bizony a térkép közepén át vezet – mindenkinek! Ezt bonyolítja, hogy nem mindenhol épülhet dupla vasútvonal, sőt még az alagútként jelölt útvonal is nehezíti az építkezésünket.

A legszerencsésebbek a hosszú útszakaszuk elkészültével olyan kis küldetéseket húznak még fel (mert választható, hogy akarunk-e még újabb küldetéseket), amelyek már majdnem készen is vannak. Életemben egyszer így nyertem Ticket to Ride-ot 🙂

A játék nagyon gyorsan tanulható, kellemes szórakozás mindenkinek!

A TtR-hoz elképesztő mennyiségű kiegészítő létezik (valamint kártya-verzió is), amelyek némelyike nem csak új térképet, hanem extra játék elemekkel is bővíti a játékélményt: India, Svájc, Egyesült Királyság, Afrika, Hollandia, … és a speciális kiadások.

Concept, a partijáték

2015.10.30.2015.10.30.Reni

A Concept egy igazi party kellék – szabályrendszere gyorsan elsajátítható és játékmechanizmusa tényleg a nagyobb játékos számhoz mérten van alakítva.

Modern Activity-nek csúfolják, de szerintem a Concept túlnövi elődjét: a játékban azok a részvevők is jól érzik magukat, akik az Activity mutogatós-beszélős részéhez nem szívesen csatlakoztak. Ezen túl, a játék nem igényel kézügyességet, így a rajzoláshoz nem értők sem érzik magukat kellemetlenül.

A játékosok előre megegyeznek a feladványok nehézségében, majd csapatonként feladatkártyát húznak sorra. A kártyákon 9 fogalom/mondás/cím/stb. közül választhatnak egyet, amit a mellékelt hatalmas játéktáblán lévő képek segítségével kell kitalálásra feladniuk a többi játékosnak. Jelölhetik a tartalomra vonatkozó kérdést (pl. Jeti a kitalálandó fogalom, jelezhetjük, a kérdés feltevésekor: ez egy kitalált személy/állat), azaz a kérdőjelünket letéve az adott rajzokra. Minél szerteágazóbb egy-egy adott feladvány, annál több kockát tudunk lehelyezni. Az előbb említett példához kapcsolódóan: a felkiáltójelünket lehelyezhetjük a szomorú arcra (hiszen a Jeti nem egy barátságos lény), a hidegre (mivel lelőhelye se melegebb), a fehér színre és a nagy jelzőre (a külsejére utalva).

A helyzetkomikumot a tippek és a játékosok összeszokottsága adja.

Mindenkinek, aki már játszott a Concept-tel valaha, van egy sztorija vele kapcsolatban, úgy mint amikor a soron lévő csapat nem tudja, mi is az, amit el szeretnének magyarázni:

Kérdésként megjelölik az épületet.

Válasznak kapunk karikát, megjelölik a 6-os számot… Vajon matek-terem? Iskola? Gyár? Az AUDI gyár!!

A válasz nemleges – de egy részét kitaláltuk: a szóban van „audi”. Vagyis, a vége nélkül (erre újabb kis kocka vezet rá minket). Tehát: „aud”.

Aztán megkapjuk, hogy dobozba. Vagyis „be”. A „be” is szerepel a szavunkban.

A tippek másodpercenként sorakoznak, majd valaki végre már a „Zserbó cukrászdára” is tippel…

Sajnos a találgatás még 5 percen keresztül zajlik – mivel a feladvány-párosunk nem tudja, hogy a Zserbót Gerbeaud-nak írják…
Felejthetetlen élményekkel gyarapszunk a játéknak hála egy-egy parti után! Szerintem alapkellék egy baráti est alkalmával.

Viszont azt, hogy a Hüvelyk Matyit hogyan magyaráznánk el, hagyjuk meg a képzeletünknek…