Társasjátékfejlesztés

Varga Balázs: Mesélnél pár szót magadról?
Csepi Balázs: Harmincöt éves vagyok, Győrben élek, alkalmazottként dolgozom. Szabadidőm nagy részében játékokon ötletelek, ezeket tesztelgetem, fejlesztgetem. Illetve tagja vagyok a Győri Társasjáték Egyesületnek, ahová főként játszani járok le, de a két, nemrégiben elkészült társasjátékomat és az esseni utat is nagymértékben nekik köszönhetem.

VB: Akkor vágjunk is bele. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a társasjátékokkal?
CSB: Ez 2003 körül történt. Volt egy üzlet a belvárosban, a New Ork. Ott láttam életemben először a Catan nevű játékot, amibe azonnal beleszerettem és vettem is egyet magamnak. Viszont nagyon nem volt kikkel játszani. Aztán az internetes játékok elterjedésével rákaptam a World of Warcraftra, amit jó tíz évig űztem. Két éve abbahagytam, és amikor megláttam a polcomon a Catant, újra felébredt bennem a társasozás utáni vágy. Hallottam a Juego társasjátékosokról, akik a városban összejöveteleket szerveztek. Elmentem hát oda, így ismertem meg Somogyi Tibort. Aztán részt vettem életem első TTD-jén (Table Top Day – Társasjáték nap – a szerk.) és lassan, de biztosan beindultak a dolgok. Karácsonyra pedig megleptem magam a Carcassonne nevű társasjátékkal. Ehhez persze el kell mesélnem, hogy előtte videók százait néztem meg a neten, és végül erre a játékra esett a választásom, amit azóta sem bántam meg.

VB: Mondtad, hogy szabadidődben játékokat találsz ki, fejlesztgeted őket, tesztelgeted. Hogyan lesz valakiből fejlesztő? Kikkel történik a tesztelés? És egyáltalán, ezek a játékötletek csak úgy kipattannak a fejedből?
CSB: Ugye meséltem, hogy videók tucatjait néztem meg naponta, ami egyébként azóta is így van. Nyilván ezek inspirálják az embert, na meg az a rengeteg játék, amikkel volt szerencsém játszani. Megismered a különféle játékmechanizmusokat, játéktípusokat. Az embernek óhatatlanul is lesznek kedvencei. Aztán azt mondja, na, egy ehhez hasonlót, csak persze valami teljesen egyedit én is készítenék. Elkezdesz agyalni és egyszer csak beugrik valami. Leírod, vázlatokat készítesz, hozzáteszel, elveszel, átdolgozod és egyszer csak elkészül. Aztán házilag összebarkácsolod és elviszed tesztelni. Tudniillik a teszt a lelke mindennek! Ha működik a dolog, akkor pedig lehet nagyban gondolkodni. Lényegében ez történt velem nemrégiben.

VB: Milyen játékokat szeretsz?
CSB: Szinte az összes játéktípust, főként ahol kell gondolkodni. Amolyan logikai, stratégiai játékokat. Többféle is létezik belőlük. A nagy kedvenceim a pakli építős mechanikát használó játékok. A lényeg, hogy ne legyen benne dobókocka, mert így kisebb a szerencsefaktor és sok múlik azon, miként taktikázol. Szerencse persze mindig van és kell is, de egy kizárólag dobókockás játék szinte csak a szerencsén múlik. Ezt én annyira nem szeretem.

VB: Akkor a Gazdálkodj okosan nem a te játékod.
CSB: Nem. Ráadásul, ha csak az elmúlt húsz évet nézem, rengeteg jó játék született, amelyek messze felülmúlják az általad említett játékot, vagy épp a Ki nevet a végén?-t és a Monopolyt. Azért ezeket említem, mert az emberek nagy része csak ezeket ismeri – ami elég szomorú. Bízom benne, hogy a Győri Társasjáték Egyesület közelebb tudja majd hozni az emberekhez a társasozás örömét és meg tudja őket ismertetni sok, igazán jó játékkal. Olyanokkal is, amelyek nem elsősorban gyerekeknek készültek.

VB: Beszélgetésünk elején említetted már az egyesületet, amelynek a tagja vagy és nekik köszönheted a két játékot, amiket elvihettél Essenbe. Mi ez az egyesület és hogyan jött létre a németországi út?
CSB: Kezdeném ott, hogy a Juego-ba anyagi okok miatt nem tudtam lemenni egy idő után, és az emberek is kezdtek ritkulni. Újra ott voltam, hogy volt társasom, de nem volt kikkel és hol játszani. Tavaly év végén egy barátom említett nekem egy szerveződő egyesületet. Idén január környékén lementünk a Rómerbe, az első alakuló ülésre. Aztán ott ragadtam. Magáról az egyesületről reggelig mesélhetnék, dióhéjban annyi, hogy alapítója Éber Imre, aki nagyon sokat tett azért, hogy a játékaim elkészüljenek, és ki tudjam vinni őket Essenbe. A Győri Társaságban Játszható Játékokat Népszerűsítő Egyesület – ez a pontos nevünk. Röviden: Győri Társasjáték Egyesület, amely egy nonprofit cég. Örömmel jelentem, hogy már hivatalosak vagyunk, bejegyezve a cégbíróságon és már több, sikeres rendezvényt is tartottunk, az elsőt a Rómerben, még tavasszal, aztán a nyáron kettőt az LCC-ben (Leier City Center), valamint a Bridge-ben is és most készülünk még kettőre. Az egyesület szerdánként este hattól tíz óráig tart klubestet, vasárnaponként pedig délután kettőtől este nyolcig a Leier City Center belső udvari pincéjében sok szeretettel várja a társasjátékozni szerető, vágyó embereket egész délután! A cél a szórakozás, a kikapcsolódás, az ismerkedés és persze maga a játék öröme.

Ami Essent illeti – mert már többször szóba került, de még nem fejtettem ki -, egy Észak-Rajna-Vesztfáliában található nagyváros, ami arról híres, hogy minden év októberében itt rendezik meg a világ legnagyobb játékvásárát és kiállítását. Ezen voltunk ott hatan, öten az egyesületünkből, valamint a Kard és Korona Kiadó vezetője, Lenhardt Balázs, Budapestről. Erről az útról és magáról a vásárról megint csak sokat mesélhetnék. Ami a lényeg: azért mentünk oda, hogy körülnézzünk, játsszunk, vásároljunk, kontaktokat szerezzünk, s természetesen azért, hogy bemutathassam a játékaimat a kiadóknak.

VB: Ez hogyan sikerült?
CSB: Felemásan. Több kiadót is megkerestünk, az Iello-tól a Days of Wonderen át a Queen Games-ig. Többnyire kedvesek voltak, de elutasítóak, mondván, az egyszerű, családi, kooperatív játékok a menők manapság. Viszont, bizonyos kiadók mutattak érdeklődést, így most készül a játékok Print&Play változata, amit e-mailben elküldünk, ők kinyomtatják, letesztelik, aztán reméljük a legjobbakat. Természetesen itthon is futunk majd pár kört a kiadóknál, hiszen minden lehetőséget meg kell ragadni.

VB: Mesélj erről a két játékodról, légy szíves!
CSB: Az egyik Zöldszakáll névre hallgat, a másik pedig a Tűzvész a városban címet viseli. Mindkettő magyar és angol permutációban készült el. Előbbi keveréke a táblás és a kártyás játékoknak. Röviden: fákat növesztünk, ezeket mozgathatjuk a táblán, mi magunk is mozoghatunk a figuráinkkal, illetve bennünket is mozgathatnak a többiek, mindezt kártyák segítségével. A táblán körben van egy százas pontjelző, aki előbb célba ér úgy, hogy minden fa ki van növesztve, az a nyertes. Ez pedig elég mókás helyzeteket és minden esetben izgalmas végjátékot tartogat a játékosok számára. Ráadásul az elvarázsolt fák még tovább fokozzák az izgalmakat.

A másik egy úgynevezett pakli építgető – tűzoltós témájú kártyajáték. Mindenki tíz lappal kezd, de egyszerre csak öt lapból játszik. A pakli folyamatosan bővül a különféle kártyák megvásárlásával. Az igazi különlegessége a játéknak viszont két lap: a tűz és a füst. Ezeket nem megvenni, hanem megkapni tudjuk, és vigyáznunk kell, mennyi van a paklinkban, nehogy rajtaveszítsünk. De ha túl kevés van az sem jó, hiszen akkor nem tudunk előre haladni a pontozótáblán. Tudom, ez így röviden elmondva biztosan kínai, de az egyesületben sokan rajonganak ezekért a játékokért, ezt túlzás nélkül mondhatom.

VB: Most is ötletelgetsz éppen, ha jól tudom
CSB: Így van, egyfolytában kattog az agyam. Jelenleg öt játékterv van a fejemben, illetve papíron, sőt, kettő már tesztállapotban. Ezeket ki is próbáltuk és többeknek elnyerte a tetszését. Aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőlük.

Tehát első és legfontosabb, hogy szeress játszani!

VB: Biztosan vannak olyan emberek, akik hozzád hasonlóan szeretnének valami új játékkal előrukkolni. Vagy ha ezt az interjút elolvassák, elkezdenek majd ötletelni. Nekik tudnál adni néhány jó tanácsot?
CSB: Azt gondolom, ez elsősorban ott dől el, hogy az ember szereti-e azt, amit csinál. Egy író is azért ontja magából a sztorikat, mert szeret írni. Ha valaki nem ír, hiába álmodik arról, hogy író lesz, nem lesz az. Tehát első és legfontosabb, hogy szeress játszani! Ismerd meg a különféle játékmechanikákat, játékelemeket és témákat. Itt jön az, ami nem tanítható: jön-e ihlet vagy sem. Mindig legyen nálad papír és ceruza, és egyből írd le az ötletet. Nem baj, ha az csak egy része a nagy tervnek. Majd alakul. Ha mégsem, ne ragadj le, találj ki egy másikat.

VB: Tervek a jövőre, 2016-ra nézve?
CSB: Szeretnék még létrehozni pár játékot. Hogy hányat, azt nem tudnám megmondani. Nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség. Újra elmenni Essenbe, mert nagy élmény volt. Tervben van az is, hogy összeállnánk hozzánk hasonló magyar társasjáték fejlesztőkkel és úgy lennénk ott a saját játékainkkal egy közös standon. Több ilyet is láttunk, a finnektől és a lengyelektől, például. Így azért egészen más lenne megjelenni. Az egyesületünk egyre népszerűbb, remélem, sok rendezvényt fogunk a jövő évben létrehozni. Már több megkeresés is volt felénk, hogy legyünk jelen pár játékkal és tartsunk bemutatókat különféle eseményeken, rendezvényeken. Szeretnénk még több embert lecsábítani a társasjáték estekre, délutánokra a Leierbe. És ki tudja, ezeken kívül még mit tartogat a jövő.

 

Az interjút készítette: Varga Balázs