X-wing Battlereport – a Birodalom Palpatine után

X-wing Battlereport – a Birodalom Palpatine után

A remekül sikerült Mission: Arrabona küldetéses verseny után a Star Wars X-Wing nagyon felpezsdült a győri társasklubban. Annyira lelkesek lettünk, hogy április 22-ére újabb X-Wing versenyt hirdettünk ki: a Championship: Arrabona-t. 🙂

Így az sem meglepő, hogy múlt kedden 3 asztalon lőtték egymást a Lázadók, Birodalom meg a Söpredék. Gergővel mi az utóbbi kettő legjobbjait mértük össze két meccsen. Mivel komoly szabályváltozásokat*  hirdetett ki a játék gyártója, az FFG, ezért mindketten ehhez alkalmazkodva próbáltunk ki új sereg-kombinációkat.

*Röviden: A március 17-től élesített új X-Wing FAQ-ban a Birodalmi és Söpredék frakciókat érintették főként a változtatások. A pálya bármelyik részéből a csapattársaknak segítséget adó hajót (Manaroo) és legénységet (Palpatine) gyengítettek illetve feltételekhez kötötték 1-1 túl erős hajóverzió (TIE Defender  x7) és legénység (Zuckuss) védekezés kockákat befolyásoló képességét.

A sereg ötletért köszönet Danielnek, a kölcsön denevér siklóért pedig Ákosnak. 🙂

Át is adnám a szót Gergőnek, aki blogján írt a két csatáról:

#1 ütközet

Tóth Ádám – Band of ribs

Fenn balra, a két Scout jobbra, a kellemes balos zöldek miatt. Úgy gondoltam, hogy a legnagyobb kellemetlenkedő Ryad lesz, kapott is 3 plasma torpedót, de alig fogott rajta, a Jumpmasterek is sorozták gyenge 2-3 kockáikkal, míg lefogyott 2 életre. Közben Fenn becserkészte az üpszilont és halálközeli élményben részesítette.
Pár körrel később Stridan őrnagy és hajója, majd Fenn támogatásával Ryad is űrszemétté vált. Ekkor Ádám úgy gondolta, Omega Leader még világosban leteszi a fegyvert és kezdjünk egy új meccset.

A birodalom sztárja, háttérben a vokál.

#2 ütközet

Tóth ÁdámBand of ribs

Ádám finomított a csapatán Ryad-ot kicserélte a Jedi vadászra [Inquisitorra] és a batshuttle kapott egy Pattern analyzer-t.

Ádám jól kalkulálva ki lépéseimet, megakadályozta a plasmák kilövését és én is hozzátettem a magamét, néhány rendkívül kínosan elnézett manőverrel.
Ádám egy lépéssel végig előttem járt és bár leszedtem az üpszilont és az ATP-t, a vég-játékra az egy életes Fenn és az egészséges Omega maradt. Bár nem esélytelen szituáció, de már csak egy tárcsázásra maradt időm, összecsaptunk és alulmaradtam.

A fenti szárazon recsegő szavak, nem adják vissza a meccsek izgalmait volt. Jöhet a visszavágó, mert hazafelé a buszon megszületett a lista 1.1-es és 2.0-ás verziója.

Lenn Fenn, fenn a gorillái.

Malifaux Kampányjáték beszámoló

Malifaux Kampányjáték beszámoló

Hosszú idő után sikerült újra megszerveznünk, hogy leüljünk Malifaux-ozni Deniellel.

Úgy döntöttünk, hogy ha már úgyis játszunk, miért ne próbálnánk ki a tavaly előtt megjelent kampánykönyvet a Shifting Loyalties-t. A Malifaux már magában is egy vicces és szórakoztató játék, de a kampánykönyv és az új szabályok még az eredeti alapkönyvnél is sokkal kezdő barátabbá és izgalmasabbá teszik a játékot.
A legszembetűnőbb különbség a normál és a kampány játék között, hogy nem hozhattam mestert és összesen csak egy fejlesztésem lehetett az egész csapatra. Ennek tetejében nem 50, hanem csak 35 lélekkőből lehet csapatot építeni.
Mivel én csak Arcanist-al játszom, csak azt kellett eldöntenem, hogy melyik mester csapatával menjek csatába (természetesen ahogy mondtam, a mester nélkül). Rasputina csapatára esett a választásom. A vezetést a Snow Storm-ra bíztam és mellé behoztam még két Ice Gamint, egy Silent One-t és egy Ice Dancer-t. Fejlesztésnek pedig a Sub Zero-t vettem meg, hogy az ellenfelemnek ne legyen könnyű dolga ellenem a közelharcban.
A csapatomnak az összeállítás végén még maradt 3 lélekköve, amit a csatában is fel lehet majd használni.

Deniel az Outcast frakcióból a Victoria csapatot választotta. Természetesen a Henchman Victoria-t választotta vezetésre. Mellé hozott még két Ronin-t és Lazarus-t.

Küldetésre a Headhuntert húztuk. Mellé sémákból volt a Convict Labor, Leave Your Mark, Show of Force, Covert Breakthrugh, Search the Ruins. Én a Convict Labor-t és a Search the Ruins-t választottam, mivel a seregem lassú és ezzel csak a pálya közepéig kellett eljutnom, hogy győzelmi pontot szerezzek. Deniel ezzel szemben a Show of Force és a Cover Breakthrugh-ot választotta.
A kezdeményezést Deniel nyerte, de átadta nekem a lehetőséget a kezdésre. Az első kör óvatos előrenyomulással és sémajelölők lerakásával telt. Mindketten nagyjából megközelítettük a pálya közepét. A jobb oldalon az Ice Dancer-rel átléptem a félpályát, de ez a végére már nem tűnt olyan jó ötletnek, mivel Victoria olyan közel került, hogy a következő körben be tudta volna rohamozni szegény táncoskát. A második kört is Deniel kezdte volna, de én egy lélekkövet feláldozva újra húztam, hogy ezzel mentsem a táncosomat a Victoria elől. Sikerrel jártam, így az Ice Dancer-rel a pálya közepéig mentem, aztán leraktam egy séma jelölőt. Sajnos, arra nem számítottam, hogy a Lazarus megsorozza a Silent One-t és a sablon még az Ice Dancer-t is eléri. Így a támadássorozat végére mind a kettő 1-1 seben állt meg. Ez után a Silent One megpróbálta a Dancer-t és magát is gyógyítani – sikerrel. Deniel válaszképpen berohanta az Ice Dancert az egyik Ronin-nal és újra 1 sebpontra sebezte le. Hogy mentsem, ami menthető, belelőttem a közelharcba a Snow Storm-al és kihasználva a képességét, arrébb toltam a sérült embereimet, hogy ne tudják leszedni őket. Ezt követően Deniel a Victoria-val közel jött a pálya közepéhez, de még ütőtávon kívül megállt. De ezzel a lépésével sémából tudott írni egy győzelmi pontot. A következő körben megint csak Deniel kezdett és a Victoriával berohanta a Snow Storm-mat. A heves ütésváltásból mindenki élve keveredett ki, de Victoria jobban lesérült, mint a Snow Storm-om. Ellenben a Silent One-nak sikerült az egyik Ronin-t levarázsolnia, csak sajnos a másik Ronin felvette az ő általa eldobott Headhunter jelzőt. Szerencsére az Ice Dancer segítségével én is tudtam ebben a körben írni egy győzelmi pontot.A kör végére 3:1 volt a meccs állása, Deniel javára. A negyedik kört kivételesen nem Deniel, hanem én kezdtem, így a Snow Storm lecsapta a Victoria-t. Sajna, ő a Lazarus-al közelebb lépett, hogy ne tudjam felvenni a Victoria által eldobott Headhunter jelzőt. Ezt követően az Ice Gamin és a Silent One legyőzte a másik Ronin-t, így az Ice Dancer-nek volt lehetősége a pálya közepénél letenni még néhány sémajelölőt.
A kör végén 3:2 lett az állás. Az ötödik és egyben az utolsó körben már nem tudtam legyőzni a Lazarus-t, de szerencsére a Lazarus sem tudta legyőzni egyik emberemet sem.
A meccs végső eredménye végül 5:3 lett az én javamra.

Bár a meccs véget ért, még nem végeztünk mindennel. Ezután jön még a kampányfejlesztések vásárlása és a sérülések kihúzása.
Először a kampányfejlesztéseket húztuk ki. A kihúzott lapok határozzák meg, hogy milyen fejlesztésekből választhatnak a játékosok a csata végén. A szerencsés húzásoknak köszönhetően tudtam fejleszteni a Silent One-t. Furius Casting-ot kapott és az Ice Dancer kapott fejlesztéseként nehéz terepen áthaladást. Mivel nekem nem esett le egy figurám sem, így sérülést nem kellett húznom.
Deniel a saját húzásánál a Lazarust tudta fejleszteni, hogy még jobban lőjön. Ezt követően jöttek a sérüléshúzások, amit kicsit elrontottunk. A leesett figurák után rögtön húztunk sérülést, pedig csak akkor kellett volna húzni, amikor egy húzással nagyon kicsit húzunk. Bár ennek a hibának köszönhetően azonnal láttuk, hogy milyen hatást eredményez a húzás a figurákra. Deniel csapatának a jövőjét a kihúzott eredmények eléggé beárnyékolták, mivel a Victoria -2 sebpontos büntetést kapott, az egyik Ronin-nak pedig az akaratereje csökkent. A másik Ronin azt a büntetést kapta, hogy a kampány következő csatájában csupán a harmadik körben léphet asztalra. Ha nem hibáztunk volna, ezeket ténylegesen nem kapják meg, vagy nagyon peches esetben is, csak egy vagy kettő ilyen sérülést szerezhetett volna Deniel csapata.

A kampányjáték nagyon izgalmas és élvezetes volt. Véleményem szerint akár teljesen kezdők is nyugodtan belevághatnak, mivel kevés figurával kell csak játszani. A csaták végi fejlesztések is apránként hozzák be az új elemeket, így bőven van ideje megszokni a játékosnak, hogy melyik figurája mit tud, mire képes.
Reményeink szerint a közeljövőben Malifaux kampányt is indítanánk a Társasfészekben, ahova minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Esseni Kalandozások az Úr 2015. évében – 3. felvonás (2015.10.10)

Esseni Kalandozások az Úr 2015. évében – 3. felvonás (2015.10.10)

Teljes cikk: [ 1 2 3 4 ]

Elérkezett hát a nagy nap. Végre megmutathatom a „gyerkőcöket” a társasjáték világának. Bőséges reggeli után bepattantunk a furgonba, és nemsokára már ott is voltunk Essenben. A többiek kiszálltak a dugóban való araszolás közben, hiszen így gyorsabban bejutottak. Én Imivel maradtam, mert együtt járjuk majd be a kiadók standjait.
Parkolás után rohamtempóban indultunk neki a vásárnak, és meglepődve tapasztaltam, hogy az előző napokhoz képes szinte üres a Messe. Így még időben odaértünk a veszprémiekhez a találkozóra. Egy kedves cég adott is helyet a standjuknál, hogy felvehessük a videót. Játékasztalokat árultak. Volt benne pohár, dice tower, kártya és még ki tudja milyen tartó; sőt még választható színű világítás is!
Elkezdtük a filmezést, de csak nem tudta megállni öt percre a cég, hogy ne mutassa be az asztalt egy éppen arra járó párnak. Így az elém tett diktafon, aminek a hangomat kellett volna rögzíteni, egész jó minőségben megőrizte az utókornak a játékasztal angolul való bemutatását. Az én hangomból pedig egy szó sem hallatszik. Sebaj. Kivonultunk a kültérre és ott vettük fel a bevezetőket. A többit pedig hazaérkezve készítettük el.

Elköszöntünk és már indultunk is az első kiadó standja felé. Ott álltunk ketten a hatalmas csarnokban, ami ekkorra azért már kezdett megtelni emberekkel.

– Megpróbáljuk a nagyokat? – kérdezte tőlem Imi.
– Miért ne? – vontam meg a vállam.

Uccu neki, már ott is teremtünk az első céges standnál. Pegazus, Granna. Iello, Blackrock Games, Queen Games, Days of Wonder, Blue Orange … és még sorolhatnám. Rengeteg standot látogattunk meg. Az eredmény az lett, hogy déulután 5-re és 6-ra egy-egy időpontot kaptunk a Blue Orange és a Granna munkatársainál.
Az Iello standjánál pedig egy kis várakozás után azonnal bemutathattam a játékokat, és a Zöldszakáll után érdeklődött is a hölgy. Egy másik cégnél pedig kaptunk egy elutasító névjegykártyát, de egy kör után a stand másik oldalán is megpróbálkoztunk a dologgal, és be is jutottunk. A fiatalember nagyon kedves és őszinte volt: sajnos a cége nem ilyen típusú játékokat keresett.

Kis pihenőt tartva és némi ebéd gyanánt elfogyasztott elemózsiával a hasunkban tovább indultunk. Összefutottunk a srácokkal, akik azóta köröztek és kipróbáltak mindent, amit csak tudtak. Itt leálltunk egy kis kalózhajó építésre, és egy fotózkodásra a dominóból épített természeti tájakon. Az utóbbi játékot befejezve érdeklődtem a komponensek mennyisége után a bemutató embernél, és megpendítettem neki, hogy én is játéktervező vagyok. Ő pedig egyből felajánlotta, hogy hív valakit, akinek megmutathatom a játékokat. Ez volt a Blackrock Games, ahova Iminek is nehéz volt bejutnia előző nap.
Jutott idő egy kis asztali focira is egy igazán izgalmas, mágnesességgel megoldott játék formájában. Ebből hoztunk is volna, csak az ára elég borsos volt, és akkorra már mindenki kiköltekezte magát.

Négyre Ádám hivatalos volt egy Rizikó partira, mi pedig már készültünk ötre az első meghallgatásra. Így ismételten szétszéledt a díszes társaság. A Blue Orange standjánál is hasonlóképpen sikerült a megbeszélés, mint általában. A mainstream játékok legyenek egyszerűek, ne kelljen gondolkodni bennük és lehetőleg legyenek kooperatívak. Azonban a fazon, akivel leültünk tárgyalni biztosított arról, hogy „bármi más játékom van, ami úgy érzem beleillik a cég profiljába, azt küldjem nyugodtan, mert az amit csinálok és ahogy csinálom, teljesen rendben van”.  Csak egy olyan játékot kell csinálnom, ami beleillik a profiljukba. Ez azért biztató volt!
Hatra a Granna bemutató standjához siettünk a hetes csarnokba, ahol sajnos szintén nemleges választ kaptunk.

Még Jason Lewin-nel is összefutottam a Dice Tower-től!

Elvárásaim nem voltak, így csalódnom sem kellett és a nap végét úgy zárhattuk, hogy legalább három cég van, akik érdeklődnek a játékaim iránt, és egy pár tucat kontaktot még összeszedtünk mellé. Szóval bőven lesz hova küldözgetnünk az anyagokat a következő hónapokban.
Oberhausen felé úgy döntöttünk, hogy le sem pakolunk és irány a pizzázó. Ott összegeztük az utunk élményeit, majd a Nutella felvásárlás után visszatértünk a szállásra. Belekezdtünk egy Realms of Wonder játszmába, amit a negyedik körnél meg is szakítottunk. Másnap időben el akartunk indulni, hogy hazaérjünk estére. De ekkor még nem tudhattuk, hogy Németország nem ereszt olyan könnyen a markából, mint ahogy azt mi hittük.
Ám erről majd az utolsó epizódban olvashattok.

Teljes cikk: [ 1 2 3 4 ]