eurogame – Győri Társasjáték Egyesület

Five Tribes – a törzseknek fogalmuk sincs

2016.09.15.2016.09.15.Reni

Bruno Cathala ősi, misztikus Arábiáját megidéző euro game játékát fogjátok megismerni a következő percekben, egy kezdő euro-játékos szemszögéből.

A játék békésen kezdődik: felhelyezünk egy 5×6-os lapka pályát, majd véletlenszerűen pötyögtetünk mindegyik lapra 3 meeple-t. Mindegyik meeple az 5 törzs (kék, sárga, zöld, piros, fehér) tagjait jelöli majd, amiket ha felveszünk, akciókat hajthatunk végre velük – kivéve a sárgával, az ugyanis sok pontot ér majd a játék végén.

A játék megkezdése előtt licitálással döntjük el, ki legyen az első közülünk, aki az öt törzzsel léphet a pályán. Az elején még kevés, később irdatlan mennyiségű pénzt költünk majd a licitekre – de az, amit nem költünk el, pontot ad majd nekünk a játék végén.

A kezdő játékos felemel egy csoportosulást és ahány figurát fogott egybe, annyi mezőnyit léphet (átlósan nem), mindegyiken egy embert leejtve. Az utolsó mezőre érve, amilyen színű meeple-t hagyott utoljára, amennyiben van jelen még ugyanolyan a lapkán, felveszi azokat. Ha ezzel kiüríti a mező figura készletét, úgy lehelyezhet egy saját tevét oda (mintegy megjelölve, elfoglalva azt). Minden mező győzelmi pontokkal és akciókkal van ellátva.

Ilyenek pl.: építs rá egy pálmafát (plusz 3 pont, ha elfoglalod egy tevével), építs rá egy kaput (plusz 5 pont, ha elfoglalod egy tevével), „áru” lapokat vehetsz fel (rabszolga, váza, hal…), vásárolhatsz dzsinn kártyát… Erről majd kicsit később bővebben.

Minden különböző színű figurának különböző képessége van:

a kékek az építészek, ők pénzt adnak
a zöldek a kereskedők , velük áru lapot kaphatsz
a pirossal azaz az orgyilkossal meggyilkolhatsz egy bábut: vagy egy játékosnál lévő bábut, vagy egy táblán lévőt
a sárga vezírek a játék végén győzelmi pontot adnak
a fehér véneket félrerakod, később ha megfelelő mezőre lépsz két vénnel vagy egy vén+rabszolga kombóval megidézhetsz egy dzsinnt, ami csak téged szolgál

Az áru lapokból annál jobb minél többféléd van: minél hosszabb egy sorod a különfélékből, annál több pontot ad majd. Ha olyan fajta áru lapot szerzel amelyből már van másik birtokodban, akkor egy új áru lapokból álló sort kezdesz, amely szintén pontot fog érni

A lépkedésnél ha valahol 1 figurát hagyunk, szinte biztosra vehetjük, hogy a következő játékos lecsap majd rá, és így egyből meg is kaparintja a mezőt – amennyiben sikerül ugyanolyan figurával ott befejezni a körét.

A játék nem egyszerű a lehetőségek száma és azok következményeinek végiggondolása miatt: mit merre potyogtassunk, gyűjtsük-e a nyersanyag lapokat vagy inkább a sárga figurákra kellene rámenni? Ha ezt felveszem ezt, a következő játékos mit fog lépni?

Ahogy a licitálós játékokból már megszokhattuk: ha jobb pozíciót akarsz magadnak kezdéskor, akkor rengeteg győzelmi pontot kiadsz rá, ha nem fizetsz semmit, elhappolják a jó helyeket…

Még nem is beszéltünk a teljesen új kombinációkat adó Dzsinn kártyákról! Ahogy fent írtam, ha birtokodban van egy fehér vén és egy rabszolga vagy két fehér vén, és a megfelelő mezőn fejezed be a bábuk „potyogtatását”, akkor vehetsz egy dzsinn kártyát. Itt említeném meg, hogy az elviekben könnyítésnek szánt rajzok, amelyekkel ellátták a dzsinn kártyákat sajnos semennyire nem segítik a játékmenetet.

A Dzsinn kártyákból veszel párat, mert mások is vesznek és talán ez egy jó stratégia – de a folyton változó játékhelyzet miatt nem biztos hogy igazán ki tudod használni a Dzsinn képességeit. Lehet, hogy jön az egyik játékos, befizet 18 pénzt, hogy elsőként kezdhessen… (Neki ez megéri?) Majd összehoz egy olyan kombinációt a dzsinn kártyával, hogy visszakap 48 pénzt (azaz 48 pontot!!). Mi van? Tessék? Ezt meg hogyan…? De jogos a jutalom, tényleg ezt adta a kártya. Ha jobban figyeltél volna, amikor lehetett vásárolni… Vagy ha rájössz, hogy ezzel is lehet pontot szerezni és nem csak tárolod magad előtt…

Igazából ez egy tipikus példa az euro játékokra: mindegy mit csinálsz, kapsz pontot, de ehhez mind a 72 lehetőséget végig kell rágnod, hogy rájöjj a legtöbbet adó opcióra.

Igazából, van rá idő, mivel a többiek is pont ezt teszik és így nagyon sok holt időd jut… mondjuk még egy kávé elkészítésére… esetleg szendvics…

A játék mechanizmusa alapjában véve izgalmas és folyton új kihívás elé állít, de szeretni is kell az efféle játékot hozzá. Személy szerint másodjára volt alkalmam kipróbálni és még mindig nem lett a szívem csücske. Adok még egy esélyt majd neki, ha kipihent vagyok – és elolvastam előtte a Dzsinn kártyák hatásait…

Segédszerkesztésben közreműködött a 48 pontot nyerő játékos, Ádám. Köszönet neki!

Mesék az Indus völgyéből

2016.06.06.2016.06.08.Roland

Június 6.

Ismét egy tikkasztó nap várt ránk itt a völgyben. A szolgák hiába hordják szorgalmasan a vizet, a homok beférkőzik bőrünk pórusaiba és szúr, éget, hiába minden. Folyton a többi kutatócsapatba botlunk, rendszeresek a verekedések, összetűzések. Ma az egyik asszisztensemet foglyuk is ejtették! Felháborító mire képesek a tudomány álcája mögött rejtőző gazfickók! Nincs esélyünk arra, hogy megmentsük az évezredes kincseket a rablók elől! Lassan feladom. Megfenyegették az egyik professzort is, őket már nem is engedjük egyedül dolgozni, mindenki mellé kell adnunk legalább egy szolgát, aki meg tudja védeni!

Mesés kincsekre bukkantunk viszont! A romok közt mindenfelé csodálatos szobrok, igazi ereklyék, mívesen festett edények rejtőznek! Felbecsülhetetlen értékű csodák! A múlt elképesztő alkotásai! Remélem idejében megérkezik a segítség és kapunk katonai kíséretet a szállításhoz, hogy végre biztonságba helyezhessük ezeket a kincseket!

Még két nap! Nehéz lesz…

Be kell valljam, olyan egyszerűnek tűnt ez a játék, hogy bátran nekivágtunk egyszeri elolvasásra és úgy kb. 15-20 perces játékra készültünk 3 játékossal. Pillanatok alatt összeállt a játéktábla, mindenki megkapta a 3 professzort, az 5 asszisztenst és a 8 szolgát, beazonosítottuk a temetőket, az utakat, a várfalakat és az épületeket és máris belevágtunk. Eleinte pörgősen mentek a körök, mindenki igyekezett elfoglalni egy-egy értékesebbnek tűnő romot, néha újradobtuk a kockát, de valahogy nem kapott el az izgalom még senkit. Aztán ahogy fogytak a felfedezők, különösen a professzorok és asszisztensek, velük együtt az újradobások és a lépések lehetőségei, egyre keményebbé vált a helyzet és egyre inkább kezdtük keresni a probléma minimalizálásának lehetőségét és kapkodtunk a maradék szabad vagy épp az előző körben elveszített kincsek visszaszerzéséért!

Beszippantott minket a kincskeresés az Indus völgyében a romok közt, és még csak homokvihar sem kellett ahhoz, hogy ne lássunk messzebbre a játéktáblánál. Eltelt egy egész óra, mire befejeződött a játék és az utolsó körökben tetőfokára hágott a feszültség mindenkiben!

Meglepett ez a játék!

Persze elrontottuk: kezdőként nem is gondoltunk bele, hogy mit kellene tennünk eleinte, hogyan, s mint tudjuk megőrizni a játék végéig a lehetőséget arra, hogy a kritikus pillanatban egy rossz dobással ne veszítsük el az értékes felfedezőket. Most már tudjuk, hogy az asszisztens és a professzor nem rohan ész nélkül a területre, szépen előre fogják engedni a szolgákat!

A játék maga arról szól, hogy a kezdőkészlet felfedezőből mindig 3 áll a terület határán lévő start mezőkön, majd a kockadobás értékének megfelelő mélységig egyikük benyomul az ásatás területére és foglalja az adott mezőt a 6×6 táblán. Onnan aztán többé el sem mozdul! Az első dobást bármely felfedezővel leléphetjük, de ha nem tetszik sehogy sem, akkor újra is dobhatjuk. Ezt a második dobást már csak az asszisztensek és a professzorok léphetik le, de ha még ez sem tetszik, még egyszer újradobhatjuk. A harmadik dobást viszont már csak a professzorok léphetik le, így rontva az esélyeinket a későbbi újradobásokra, de segítve egy szerencsés dobással megfelelő helyzetbe hozni a felfedezőket.

Egy-egy területen általában többféle rom is található, út és temető vagy csatorna és épület, esetleg városfal is húzódhat több mezőn keresztül. Azé lesz a kincs, aki egy-egy ilyen romot több felfedezőjével elfoglal, bár sok esetben a második legtöbb felfedezővel foglalónak is jut egy kevésbé értékes kincs.

Mindez nem lenne teljes összetűzések nélkül! Ha egy mezőre két azonos színű felfedező kerül, a többi ott lévőt foglyul ejtik, a foglyok pedig további pontokat érnek! A foglyok kiszabadítására nincs lehetőség és a játék végén bizony nagyon fognak hiányozni a korán beküldött és aztán az ellenfél táborába hurcolt professzorok és az újradobás… Ráadásul kötelező lépni, akkor is, ha nincs választásod és a biztos fogságba küldöd a felfedezőt!

A végén a kincseket összeszámolva pontokat gyűjtünk és az nyer, aki a legtöbbet szerezte. Pofon egyszerű! Mégis érdemes leülni a tábla mellé újra és újra, mert a kártyákból számtalan különböző térkép felépíthető és így minden játék más és más lesz!

Két játékos esetén a játékosok nem egy, hanem két színnel indulnak, azok ugyan külön-külön számítanak foglaláskor, de összesített pontértékük fogja kiadni a nyertest. Annyi a könnyebbség talán, hogy ha a játékos a saját másik színéből ejt foglyot, akkor azt vagy fogolyként tarthatja és pontot ér, vagy visszaeresztheti a táborba és újra beküldheti foglalni!

Nekünk nagyon tetszett a játék, szerintem elő fogjuk venni még sokszor!

Puerto Rico – a modern klasszikus

2015.12.02.2015.12.27.Varga Balázs

A Manhattan nevű játékkal 1994-ben az Év Játéka díját elnyerő (ami még egyszer sikerült, 2006-ban a Thurn und Taxis-zal) német Andreas Seyfarth 2002-ben megalkotta az Eurogame-ek krémjét, Puerto Rico néven. Bár e játék nem nyerte el az Év Játéka díját (a Villa Paletti nevű ügyességi játék elhappolta előle a címet), azért Seyfarth úr így sem panaszkodhat, mivel a Puerto Rico megjelenése óta rengeteg elismerést bezsebelt. Jelenleg az ötödik pozíciót foglalja el a Board Game Geek listáján, ami igazán előkelő, tekintve, hogy egy 13 éves játékról van szó.

A Puerto Rico egy kereskedelmi játék, és ahogy az ilyen társasoknál ez lenni szokott, itt is vásárolunk, termelünk, feldolgozunk, eladunk, és fejlesztünk. A különféle karakterek, az egyedülálló mechanizmus, a minimálisnak mondható szerencsefaktor, a gondolkodás, előre tervezés adják ennek a kiváló játéknak a lelkét. A szabálykönyv első olvasásra talán bonyolultnak tűnhet, de a videó megosztókon található, zömében angol nyelvű bemutatók felgyorsíthatják a szabályok megtanulását. Ha pedig egyszer elkezdünk vele játszani, egy idő után egyre jobban megértjük a mechanizmust és egyre gördülékenyebbé válik a játék.

De miről is szól a Puerto Rico?

A játék elején mindenki kap egy „szigetet”, ahová a játék folyamán fel kell építenie különféle épületeket, illetve ültetvényeket. Ezeket a lapkákat azonban működővé kell tenni a telepesek segítségével. A működő ültetvények és épületek (kivétel a kukorica, annak nincs épülete) elkezdenek nekünk termelni. A terményeket pedig eladhatjuk a Kereskedőházban pénzért (a játékban dublonnak hívják, és nem osztogatják ingyen) vagy behajózhatjuk őket győzelmi pontokért. Szerepek választásával tudunk szert tenni az ültetvény- és épületlapkákra, a telepesekre, illetve tudunk termelni, eladni és behajózni. Minden szerepnek van egy speciális tulajdonsága, amit csak az a játékos kap meg, aki az adott körben azt a szerepet húzta. A játék előre haladtával gondosan meg kell terveznünk akcióinkat, nehogy kitoljunk saját magunkkal és előnyhöz juttassuk az ellenfeleinket. A Puerto Rico tehát inkább egy saját magának építő és jó stratégiával a többiek fölé kerekedő játék, nem pedig a másikkal kitolós, persze ilyenre azért itt is sor kerül. A játék háromféleképpen érhet véget: elfogyhatnak a győzelmi pont-jelzők vagy a telepesek, illetve valaki teljesen beépíti a szigetét épületekkel. Ezt követően jön a számolás (nem csak a győzelmi pont-jelzők számítanak) és a végén, aki több pontot gyűjtött össze, az a győztes. Pontazonosság esetén pedig meg kell nézni, kinek maradt több termény a szigetén (minden termény egy pontot ér).

Ez így pár sorban leírva nem tűnhet talán túl bonyolultnak, de azért nem ilyen egyszerű az egész. De előbb nézzük meg a játék tartalmát:

5 db játéktábla, amelyen 12-12 hely van az ültetvények és az épületek számára, illetve a 7 szerep rövid leírása (tehát max. 5 játékos játszhatja a Puerto Rico-t)
1 kormányzókártya (ez jelzi, hogy az adott kört ki kezdi)
8 szerepkártya (1-1 ültetvényes, építész, polgármester, iparos, kereskedő, kapitány, illetve 2 aranyásó)
1 banktábla (ide kerülnek az ültetvény- és épületlapkák, illetve a dublonok)
49 épületlapka (5 db nagy épület, 20 db feldolgozóüzem és 2×12 db kis épület)
54 dublon (46 db egydublonos, 8 db ötdublonos – kerek)
58 db ültetvénylapka (8 db kőbánya és 50 db ültetvény: 8 kávé, 9 dohány, 10 kukorica, 11 cukor és 12 indigó)
1 db telepes hajó (az Óvilágból érkező telepesek számára)
100 db telepes (kis barna korongok)
1 db kereskedőház (itt lehet dublonért eladni az árukat)
50 db áru (hordócskák): 9 kávé (sötétbarna), 9 dohány (világosbarna), 10 kukorica (sárga), 11 cukor (fehér) és 11 indigó (kék)
5 db kereskedő hajó (ezeken hajózzuk be az árut győzelmi pontokért)
50 db győzelmi pont-jelző (32 db egypontos, 18 db ötpontos – hatszögletűek)

A játék menete

Az elején kiválasztjuk a kezdő játékost, ő maga elé teszi a Kormányzó lapkát, majd választ egy szerepkártyát és végrehajtja annak cselekedetét. Ezután az óramutató járásával megegyezően a többi játékos is ugyanezt teszi. Azonban minden szerepkártya rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, amit csak a kártyát kiválasztó játékos alkalmazhat (pl. az ültetvényest választó játékos ültetvény helyett elvehet kőbányát). Amikor mindenki végrehajtotta a cselekedetet, a következő játékos (a kormányzótól balra ülő) választ egy szerepkártyát és megint végrehajtja mindenki a cselekedetet és ez így megy mindaddig, amíg az utolsó játékos is sorra kerül. A ki nem választott szerepkártyákra felkerül 1-1 dublon, majd a többi szerepkártya visszakerül melléjük. Ezután a Kormányzó kártya tovább vándorol a következő játékoshoz (jön a következő esztendő) és ezt a kört ő kezdi. Lényegében elölről kezdődik minden, de minden egyes esztendőben attól függően, hogy ki a Kormányzó, változik a sorrend a játékosok között, ami sok taktikázásra ad lehetőséget. A játék menetét hosszasan lehetne még sorolni, belemenni a taktikai részletekbe, de az interneten vannak fórumok (főként angol nyelven) ahol ezeknek utána tudunk nézni, nem beszélve a bemutató videókról. Taktikai érzékünk pedig annál fejlettebb lesz, minél többet játszunk ezzel a játékkal.

A Puerto Rico játék hossza játékos létszámtól (2-5 játékos részére) és játék közbeni gondolkodási időtől függően másfél-két óra között mozoghat, szabálymagyarázattal (ha új játékossal játszunk) két és fél óra is lehet. Ajánlott elsősorban euro gamereknek, továbbá olyanoknak, akik szeretik a gazdálkodós- gondolkodós- stratégiai játékokat és örülnek, ha nincs a játékban dobókocka, ami lényegesen csökkenti a szerencsefaktort.
A ma kereskedelmi forgalomban kapható Puerto Rico tartalmazza a Nemesek és az Új épületek kiegészítőket is, amelyekkel még izgalmasabbá tehető ez az amúgy sem unalmas játék.