A következőkben olyan két személynek szóló játékokra szeretném felhívni a figyelmeteket, amelyek elé bátran leülhettek játszani – rövid játék idővel rendelkeznek és izgalmasan stratégikusak! Ti melyiket próbáltátok már?
Pylos:
Adva van egy fa tábla, 4×4-es gödrökkel és mindkét játékosnak 15-15 darab golyó (sötét és világos színekben). A játékban felváltva következünk és két akció közül választhatunk: új golyót helyezünk fel a játéktérre vagy ha már tudunk, feltehetünk egy golyót egy szinttel magasabbra. Ez utóbbi akkor lehetséges, 
ha már négy golyó egymás mellé került, hiszen máskülönben a feltett darab legurulna a magasabb szintről.
A játékot az nyeri, akinek a piramis tetejére kerül a golyója. Ez nagyon egyszerűnek látszik; de egyszerű matematikával kikövetkeztethető: ha egy-egy állás alsó golyói a mi színünkből vannak, akkor nem marad elég majd arra, hogy a legtetejére tegyük. Célszerű stratégia minden helyzetet kihasználni, amikor magasabbra tehetünk egy golyót.
Elég egy óvatlan pillanat, mikor nem látjuk a legjobb lehetőséget a szemünk előtt és máris golyó-hátrányba kerültünk! Egy játéknál nem lehet megállni 🙂
Quoridor:
Adva van egy 9×9-es, sávokra szedett pálya. A játékosok 1-1 bábut kapnak és több elhatároló elemet, amelyek 2 négyzet szélesek.
A bábunkkal át kell jutnunk a szemközti oldalra úgy, hogy közben megakadályozzuk ellenfelünkét a mi oldalunkra jutásában. Ehhez használhatjuk a barikádokat. Tehát egy körben vagy oldalra/előre lépünk, vagy felhelyezünk egy fadarabot. 
Teljesen nem zárhatunk le egy sávot és ha elfogyott a határoló, fel kell vegyük valahonnan, hogy áthelyezhessük azt.
Aki először átért a túloldalra, az nyert. A játékot további két játékos játszhatja, de páratlanul ne legyünk, mert sok előnyhöz jut az, akivel szemben nem áll senki.
Direkt szívatás a többi játékos orra előtt – nagyjából így tudom jellemezni a játékot. Vannak azok a társasok, ahol akadályozhatnád a többieket, de jó fej vagy és nem teszed. Itt sincs másként: viszont nem nyerhetsz, ha nem teszed. Szóval egy idő után átmegy a másik játékos direktben kitolásába… A társasjátékok jó konfliktus kezelésre tanítanak meg… vagy inkább hagyjátok ezt a játékot 🙂
Quarto:
Adva van egy játékpálya, amelyen 4×4, kialakított hely van, amelyen a játékosoknak 4 darab azonosságot kell egy sorban felépíteniük. Nincsen saját színünk, a sötét és világos bábukat is ugyanúgy használhatjuk majd – de csak azt, amelyiket az ellenfelünk számunkra
kiválaszt. Egy körben tehát adunk egy bábut az ellenfelünknek és miután azt letette, kapunk tőle egyet.
Azonosságok lehetnek: magasság (kicsi vagy nagy), szín (sötét vagy világos), forma (négyzet vagy kör) és a bábu teteje (teli vagy lyukas). Az a játékos nyer, aki a negyedik egyforma elemet teszi le, valamelyik nézőpont szerint.
Igazán stratégiai játék, hiszen abból építkezhetünk amit a másik játékos nekünk szán. Ha nem gondoltunk végig minden eshetőséget, lehet, hogy a nyerő darabot adjuk az ellenfelünknek! Azért túl taktikázni se éri meg, hiszen ez egy pörgős, maximum 20 perces játék lenne.
Gemblo:
Ez a játék talán kakukktojás az összes többi között, mivel egészen 6 főig lehet vele játszani – mégis talán ketten a legizgalmasabb. Két játékosnál a hatszög tábla középső négyzetét használhatjuk (ami egyébként egy átlátszó pálya, így vezet némi problémához…). 
Mindketten két színnel fogtok felpakolni ugyanannyi és ugyanolyan alakú absztrakt formákat a táblára – olyan sorrendben, mintha négyen lennétek (pl. 1. játékos: kék, 2. játékos: piros, 1. játékos: sárga, 2. játékos: lila, 1. játékos: kék…). Ugyanolyan színek nem érintkezhetnek egymással, de maximum egy mezőnyire rakhatjuk őket egymástól (lsd. a képen pirosan jelölve)! A játék végén az veszít, akinek a legtöbb hexagonja marad, amiket nem tudott feltenni a táblára. Érdemes a legkomplikáltabb darabokkal kezdenünk és a hármas/kettes/egyes darabokat a végére hagyni.
Nekem nagyon tetszett, mert nem egyből látni, hogy vesztettük/nyertük-e a kört, így nem jön egyből az az érzés, hogy már inkább ne is játsszuk végig…
Tipikusan „Még egy kör?!”-ös játék 🙂
Gobblet:
Első kipróbálásra nem adott többet, mint akármelyik lehelyezős játék: négy színnek kell egy sorban lennie…Jó, ezt már próbáltuk!
Aztán valahol mégis kezd izgalmasabbá válni! Minden játékosnak van három szett gurigája, ami darabonként 4 hengert tartalmaz, mint egy matrjoska baba. Az első körben kötelezően a legnagyobbal kell indítani a felpakoláskor. Ha három szín összejön egy sorban, akkor ott az ellenfél letakarhat egyet a színünkből (ha tud, de a legnagyobbat ugye nem lehet), és csak abban a sorban – már ha észreveszi és eszébe jut.
Ha Ő is elkezd támadni, ugyanezt mi is megtehetjük. Rájössz, hogy elrejteni mennyire jó a másik játékos hengereit 🙂 Csak ne felejtsd el mi alatt mi van…!! Igen, majdnem nyertem …
Egy idő után elfogynak a feltehető hengerek és muszáj lesz a fentiekből gazdálkodnod. Amíg a legkisebbeket helyezed át, biztos lehetsz benne, hogy nincs alattuk semmi, de az is tuti, hogy az ellenfél simán rápakolhat majd. Memória és taktika játéka egyben!
Abalone:
Hát ennél szívatósabb két személyes játékot rég próbálhattam ki… Annyira egyszerű a cél és annyira primitív lépés taktikával lehetne haladni…ha az ellenfél nem ismerné ezeket jobban. Mire észbe kapsz, lent van a hat darab golyód a pálya szélen! 
Egy hexagon alakú műanyag pályára pakoljátok fel egymással szemben a golyóitokat, amelyeknek az a célja, hogy letolja az ellenfélét. Maximum három golyóval haladhatsz haránt irányba és azokat a golyókat tudod tolni, akik a tiédnél darabszámban kevesebbek: tehát a három golyó tolja a kettőt, a kettő az egyet. Egyenlőség esetén nem moccannak egyik irányba sem. Ha magára hagysz egy golyót, annak már annyi is!
Érdemes ennél a játéknál jobban elgondolkodni a lépések előtt, mert rengeteg irányból léptethetők a golyók és így a kombinációk végtelenek. Mit fog lépni a másik játékos? Jó, ha ezzel haladok?
Minél inkább próbálsz jó taktikát kiépíteni („Az az egy elvesztett golyó nem számít!”), annál több a járulékos veszteség. Türelem, gondolkodás… Sok sikert!
A fent elhangzott két személyes játékokat bátran ajánlom mindenkinek. Összességében egyik sem fogja meghaladni a fél órás játékidőt mégis nagyon jó szórakozást ígérnek! 🙂
A Törpék Harca társasjáték egy olyan pontgyűjtögetős kártyajáték, amit módosított francia kártyákkal játszunk. Azonban a pakliban a megszokott négy szín helyett csak három van, ezek a zöld – Törpe, a kék – Ember, és végül a piros – Goblin lapok. A legtöbb kártyának csak számértéke van, de van egy pár, amiken a játékmenetet módosító szöveg található (ezekből a kártyákból fordulónként egy kerül a pakliba). Ezek mellett találunk a dobozban kisebb, kemény kartonlapocskákat, küldetéskártyákat, amikből minden forduló elején húzunk egyet, és ez befolyásolja a fordulóban a pontgyűjtésünk módszerét.
vagy negatív pontot ér a pakli. Ha elfogytak a játékosok kezéből a lapok, akkor mindenki összeszámolja a saját begyűjtött pontjait a küldetéskártya fényében, és kezdődhet az újabb forduló. Minden fordulóban új speciális lapot kell berakni a pakliba, (a régit természetesen ki kell venni) így minden speciális lap legfeljebb csak egyszer szerepel, és teljesen esetleges, hogy mikor.
Azt hiszed ez a kánaán, de nem: meg is kell tartanod valahogy. A többiek ha meglátják az idült arcod, egyből levágják, hogy nagyon jó lapod van… Ha megy a póker arc, akkor reménykedsz, hogy valaki ne játssza ki ellened a Királyt (azaz, hogy elcseréli veled a lapját). Rosszabb esetben valaki kijátssza a Báróját (összeméri veled a kártyáját) és persze nála volt a Grófnő (ami a 7-es), így mindenki tudja, hogy nálad csakis a 8-as lehet… Esetleg észreveszik, hogy furcsa mód mindig a másodiknak felhúzott lapot játszod ki – de annyira, hogy meg se nézed félrevezetésképpen a Hercegnőt (mintha nem
You must be logged in to post a comment.